Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről

erősebb gyulladás a betegséget veszélyesebb meder felé sodorja. Az esetek túlnyomó részében a krónikusan recidiváló formák kezelése is mindig ugyanazon irányban fog haladni, mint az első rohamok után.

Az epekőbetegség klinikájának legizgalmasabb fejezete az, mely a sebészettel határos. Annak a megállapítása, mikor szűnik meg a betegség a belgyógyászat domíniumának lenni, a kezelő orvos hatáskörébe tartozik és föltétlenül szükséges, hogy a javallatok és ellenjavallatok húsába-vérébe menjenek át. Az egyes epekősebészek és konzervatív karlsbadi orvosok közt folytatott vita, vájjon a cholelithiasis belgyógyászati vagy sebészeti betegség, tulajdonképen meddő. Nem létezik epekőbetegség, hanem léteznek epekőbetegségek, melyek toto coelo különböznek egymástól: ezeknek egy része ép oly határozottan belgyógyászati kezelést kíván, mint amilyen sürgős sebészeti beavatkozás után kiált a másik csoport. Ehhez jön egy harmadik csoport, melyben a sebészeti beavatkozás csak relative indikált, de nem feltétlenül szükséges.

Lássuk először azokat az eseteket, amelyekben a sebészeti beavatkozás vitális okoknál fogva feltétlenül indikált. Ezek a következők:

/. Valamennyi lobos folyamat, mely olyan súlyos fertőzésre utal, hogy hashártyagyulladás, átfúródás és cholangitis fenyeget.

2. Válamennyi idültebb lobos folyamat septikus jelenségekkel.

3. Az idült choledochus-elzáródás.

4. Peritonitis, pericholecystitises tályogok, rekesz alatti geny- gyütemek; epekő ileus.

5. Olyan esetek, amelyekben a carcinomára való gyanú fennforog,

1. Az első javallat felöleli a heveny genyes cholecystitiseket, amelyek többnyire a cysticusba ékelt kő mellett mint heveny ernpye- mák folynak le. Ha az orvos a betegség elején ilyen esethez jön, sokszor nem tudja biztosan megmondani, vájjon spontan visszafejlődésre van-e kilátás, vagy nem. Előfordul, hogy két-három napig tartó magas láz és nagy érzékenység után a folyamat magától megnyugszik, lehet azonban, hogy már két-három nap múlva olyan általános tünetek állanak fenn, amelyek a sebészeti beavatkozás esélyeit megnehezítik. Ahol kezdettől fogva peritonitises tünetek mutatkoznak, ott a beavatkozással nem szabad késnünk. Ép oly kevéssé ott, ahol a septikus tünetek már az első 24 vagy 36 óra alatt előtérbe léptek. Ahol a pulzus a temperaturához képest igen szapora, 110—12C, vagy ennél még több, ott a korai beavatkozás sürgős. Kevésbé fulminans esetekben, a cholecystitis enyhébb formáiban Kehrnek a tanácsát követhetjük; nagy adag ricinusolaj utáni azt tapasztaljuk, hogy azon cholecystitiseknél, amelyekben a cystikus köves elzáródása nem teljes, az epehólyag lelohad és a fájdalom enyhül. 1 eljes cystikus elzáródás esetén ezen könnyebbülés nem áll be, jeléül annak, hogy az empyema beállott vagy fenyeget. Ha a beteget a betegség