Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
66 sunk, célszerű a morphiumot egy mgrm. atropinnal kombinálni, mely görcsoldó, spasmusinegszüntető tulajdonságánál fogva különben is igen értékes lehet. Ott, ahol a morphiumot egyáltalában nem tűrik, kénytelenek leszünk néha chloralhydratot adni és pedig eleinte egy grammot, később félórás időközökben még kétszer fél grammot. Erős hányás esetén adjunk kezdetben mindjárt két grammot nyákos klysmában. Természetesen csak ott, ahol szívkollapsus nincs. Esetleges kol lapsus jelenségek ellen külön kell eljárnunk. (Kámfor subcután, Digalen intermuskularisan.) Az orvos a heveny stádiumban mintegy ösztönszerűleg csillapítja a fájdalmakat, istá- polja a szívet és nem hiszem, hogy léteznék az epekólika mellett assistáló orvos, ki ezt jól és hathatósan nem kezelné. A hibák rendesen csak az evekökólika megszűnése után kezdődnek. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy majdnem minden epekő- kólika az epehóliyog serosus gyulladásának a következménye, tisztában kell lennünk a legfőbb gyógykezelési elvvei is. A beteggel absolut nyugalmat kell tartani addig, atnig az epehólyagtáj nyomásra csak kissé érzékeny, amíg az ismeretes kisugárzási pontok nyomás által még kiválthatók, amíg a temperatura egészen normálisra, sőt a normális alá vissza nem tért. Holott minden orvos műhibának nézi azt, ha betege az appendikularis roham után, de még az adnexgyulladások esetén is a heveny fájdalmak megszűnésével mindjárt fölkel, addig szokás az epekőbeteget a kólika lezajlása után rögtön az ágyból kiengedni. Az epeköbaj hathatós belső gyógykezelésének a sarkpontja éppen a kólika utáni hetek rendes kezelése. Legfontosabb az absolut fekvés. A májtájra és a jobb alsó bordaközökre eleinte állandóan, majd naponta többször 1—H/2 óra hosszat meleg borogatásokat rakunk. Ez lehet vagy thermophor, vagy forró lenmaglisztes kataplasma, vagy törülközőbe bevarrt fangó, vagy más iszap és láp. Néhány nap múlva a májtájra állott vizes ruhát rakhatunk és csak arra jön a meleg thermophor. Erősebb gyulladásos jelek mellett adunk hideg borogatást, sőt könnyű jégtömlőt. A borogatásnak mindig könnyen levehetőnek kell lennie, a több méter hosszú, nagyanyáink idejéből származó Priessnitz- kötések, amelyek felkötése a beteg erős bolygatását kivárnia, a lobos stádiumban károsak. A második hét végétől1 kezdve, szóval akkor, amikor a nyomási fájdalom már igen csekély, vagy majdnem eltűnt, meleg fürdőket is adhatunk oly módon, hogy egyszersmind öntöző kannából még melegebb vizet öntünk az epehólyag tájára. A fölkelést csak akkor engedjük meg, ha az epehólyag öt napon át teljesen érzéktelen. Igen fontos ennek az időszaknak a diétája. Ha az epekőroham prophylaxisában a vegyes diéta játssza a főszerepet, itt viszont azon kell lennünk, hogy az egész emésztő traktust mirigyes függelékeivel együtt, amelyekhez a máj is tartozik, kellő nyugalomba helyezzük. Ezt igen enyhe, eleinte folyékony, majd félig folyékony, absolute nem izgató, lehetőleg fehérjeszegény diétával érhetjük el. Az epekőbaj egyik igen jó ismerője, Kolisch, egyenesen a hosz- szabb időn át betartandó vegetarianizmust ajánlja. É11 rendesen
