Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről

megelégszem azzal, ha a betegek a roham utáni első két héten egészen húsmentesen élnek. Az első napokon át óránkint kevés tejet, nyákos levest, majd burgonya-puréet, parajt, sóskát, puhára főtt karfiolt, lisztes leveseket, híg tejes ételeket, három-négy tojás sárgáját, kétszersültet és cake-et fogunk adni. Minden erősebb étkezés, főképpen az, amely sok fehérjét tartalmaz, a máj és függelékeinek hyperaemiájával, túlfunkciójával fog járni, pedig amire nekünk szükségünk van, ez a minden téren szigorúan keresztül vitt nyugalom. Húsra, bőségesebb tojásos ételekre csak akkor térek át, ha az epehólyag érzékenysége teljesen megszűnt. A betegek ezt a fehérjeszegény diétát eleinte igen jól tűrik, melynek másik előnye az, hogy egyenesen anticatarrhalis és így az epehólyagnak a bél felől való újrafertőzését a baktérium flóra megváltoztatása révén meggátolhatjuk.

A folyadékfelvétel ebben a stádiumban nem erőltetendő. Elegendő, ha a folyékony ételekben nyújtott H/2—2 liter vizet adunk. Ásványvizeket is csak olyan mennyiségben nyújthatunk, amely a máj tevékenységére serkentő hatással nem lehet.

Áttérve ezen stadium gyógyszeres kezelésére, legelőször tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az, amit elérhetünk és mi az, amiről nekünk a priori le kell mondanunk. Nem érhettük el azt, hogy a beteg köveit elveszítse. Nincs olyan gyógyszerünk, mely az epehólyagot és az epeutakat a bennük foglalt köveknek a bélbe való indítására kényszeríthetné, de nincs olyan szerünk sem. mely ezeket a köveket feloldhatná, vagy csak lényegesen megkisebbíthetné. Egy ilyen oldószernek hosszabb ideig vagy állandóan kellene az epekövekkel érintkeznie. Ámde, ha a ductus cysticus nyitva van, akkor a per os adott szereink még abban az esetben is, ha az epébe átmennének, az epével csak mulóan passziroznák a hólyagot, ha azonban a ductus cysticus, vagy a hólyagnyak kő által el van zárva, akkor a mi szereink egyáltalában nem is juthatnak az epehólyagba. Célunk tehát nem lehet egyéb, mint a katarrhalis lobos állapot megszüntetésével az epekőbetegséget az aktiv állapotából az előbbi lappangási állapotba visszavezetni.

Naunyn volt az, aki a belgyógyászatnak ezt a szégyenteljesen kicsinynek látszó, valóban azonban áldásos hatáskörét körülírta és ma sem tehetünk egyebet, mint az ő nyomdokain haladni.

Az erős kólika megszűnése után, a nyomási érzékenység stádiumában, néha még kénytelenek vagyunk hosszabb időn át gyenge narkotitumokat adni. Rendesen kijövünk két centigrammos dionin-, vagy cor/<?/ndosisokkal, de ez az az idő, amelyben1 a belladon- nától, vagy alkaloidáitól direkt hasznot várhatunk. Valamint a colitiseknél egy rendszeres belladonna-, vagy atropinkúra nemcsak a bélizomzat görcsét szünteti meg, hanem ezzel együtt a circulus vitiosust áttörve a nyálkahártya hurutjára is kedvezően hat, épp úgy hathat a belladonna a nagy epeutak és az epehólyag azon görcsös túlingerlékenységére, amely a kólikát még napokon, talán heteken át követi. A belladonna ezen indirekte lobellenes hatásáról legújabban az urológusok győződtek meg, akik azt találták, hogy urethritis