Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
48 íolyadékrétegben a bacteriumok oly búvóhelyeket találnak, amelyekről még az epe legélénkebb áramlása esetében sem mosódhatnak le. Mint a kőképző hurut első ágense feltűnően gyakran szerepel u typluisbacillus. Neuling epekő-betegeinek az anamnezisét átkutatván, 10°/o-ban tudott átszenvedett typhust konstatálni. A typhus reconvalescentiájában akárhányszor találkozunk hevesebb fájdalmakkal és intermittáló lázzal járó cholecystitisekkel, de bizton jóval gyakoribbak azok az esetek, amelyekben a bacillus egy enyhe kőképző hurut okozójává és az epehólyag idősült lakójává lesz. A typhusbacillus gazdájáról ma már általánosan ismert tény, hogy virulens bactériumait többnyire az epehólyagban tenyészti. Epekövek belsejében 15 vagy 20 év múlva lehetett tifuszbacillusokat kimutatni. Érdekes azon Forster által kiemelt tény, hogy a typhusgazdák közt ötször több a nő, mint a férfiú, tehát az arány ugyanaz, mint az epekőbetegeknél! Azon egyének, akiknél az epekőbaj az éppen leírt stádiumban megáll, klinice többnyire nem betegek. Ügy az epepangás, mint pedig az enyhe kőképző hurut jellemző kórtünetek nélkül, különösen pedig nagyobb fájdalmak nélkül fejlődnek. Ök epekőtulajdonosok, de nem epekőbetegek. A kórboncnokok tudvalevőleg minden tizedik hullában képesek epeköveket kimutatni. Riedel jénai professzor szerint a német birodalomban állandóan több mint két millió embernek van epeköve, de ezeknek csak egytizedrésze lesz epekövének igazi betege, az 1,800.000-nél az epekövek állandóan lappangási stádiumban vannak. Azok a panaszok, amelyeket ezen lappangó kövek mégis okoznak, rendesen igen homályosak; a betegek egy része gyomorérzésekről panaszkodik, melyek igen sok esetben túlsaviságra vagy a duodenális fekélynél található panaszokra emlékeztetnek: hirtelen éhség, fájdalmas sensatiók a gyomorban az emésztés harmadik vagy negyedik órájában vagy az étkezések között: tényleg a valódi hyperaciditás a kezdődő epehólyagbántalom gyakori kísérője, míg az idiilt epehólyag zsugorodással járó esetekben a savhiány, a teljes achylia gastrica gyakoribb. Ahol a hyperaciditásra irányuló rendszeres kezelés nem csillapítja promtul a kellemetlen sensatiókat, ott epekőképződésre is kell gondolnunk. Újabban finomabb klinikai vizsgálati módszerekkel akarták a kezdődő epekőbaj diagnózisát megközelíteni: Retry a Boldyreff-féle olaj-próbareggelivel igyekezett epekőképződésre gyanús betegeknek az epéjét megnyerni, ami tényleg sikerült is, mert az olajnak a gyomorba való vezetésével a pylorus nyílik és a duodenumban levő pankreas-nedv és epe visszaáramlik a gyomorba. A gyomorcsővel kiemelt epében lehet néha tényleg cholestearin-konkrementumokat makroskopice és mikroskopice megkülönböztetni. A már fertőzött hurut és a másodlagos kőképzés stádiumában levő epehólyagból viszont ugyanezen módszerrel olyan epét lehet nyerni, amelyben fehérjét ki lehet mutatni, holott a nem lobos hólyag epéjében fehérjereakció nincs. Az utóbbi próba megbízhatóságáról legújabban Királyfi győződött meg. Igaz, hogy negatív esetekben ez nem szól kőképző
