Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
41 beteg még panaszmentes állapotban is minden héten két egymásután következő napon térjen vissza a kezdeti folyékony díaetához. Époly kevéssé lehet szándékom a gyógyszeres therápiát részletezni, amennyiben ez tüneti. Ne gondoljuk, hogy egy túltengéses gyomorlobot gyógyíthatunk akkor, ha a túlságban termelt sósavat minden két órában (közömbösítjük, ha fokozott tónusát és pylorus- spasmusát akár atropinnal, akár papaverinnel, akár a modernebb calcium-therapiával vagy paraglandol-injekcióval csillapítottuk. Ezen therapia igen hasznos, néha nélkülözhetetlen, de csak előkészíti és megkönnyíti a voltaképpeni, a beteg szerv gyógyítására irányuló therápiát. Ilyen értelemben tudatosan kiépített gastritis-therapia még nincsen. Pedig ha látjuk műtéteknél a duzzadt, élénkvörös, néha erosiókkal tarkított gyomornyálkahártyát és duodenumot, akkor megérlelődik bennünk az a meggyőződés, hogy a már kifejlődött gastritis belgyógyászati problémája a localis kezelés problémája és hogy a helyesen alkalmazott antiphlogisticumok és adstringen- sek alkalmazásában fog kicsúcsosodni. Ami a gyomornál a pars pylorica, az a vastagbélnél a leszálló vastagbél és a sigma. A heveny lobok megrögzött maradványai, vérzéses és erosiós colitisek leginkább ott találhatók. Spasmu- sokra való készségükkel, bélsár-retencióikikal látszólag legyőzhetetlen akadályokat hárítanak az anatómiai gyógyulás elé. És mégis csodálatraméltó teljes gyógyulásokat tudunk elérni akkor, ha egy sikerült appendicostomián át a vastagbelet cseppentő klysma segítségével állandó gyenge adstringensekkel kezeljük. Aki ezen gyógyulásokat néhányszor látta, az akarva, nem akarva, hasonló gyógyulási feltételek realizására törekszik a gyomorloboso- dásoknál is. A physikai chemia újabban revisió alá vette az adstringensek tanát. Bechold, Schade és tanítványaik isolált szöveteken! vizsgálva a leghasználatosabb úgynevezett lobellenes szerek adstringens vagy, ahogy ők nevezik, ,,antionkotikus“ duzzadásellenes hatását, azon eredményre jutottak, hogy voltaképpen a leghígabb oldatok azok, amelyek leghatásosabbak. Maga a physiologiás sóoldat, amelyben a natrium, kalium és calcium úgy aránylik, mint 100 : 2 : 2, képes a beteg szövetre adstringens hatást kifejteni, amely megszűnik, ha calcium hiányzik és fokozódik, ha a calcium aránya növekszik. Az utóbbi helyét esetleg a magnesium is elfoglalhatja. Sajátszerü, hogy bizonyos természetes források, melyeknek kation-tartalma ezen összetételhez közel áll, régi idők óta a gastriti- sekná! beváltak, pl. egyes homburgi és kissingemi források. Az ionoknak ezt a legelőnyösebb összetételét Schade „eukolloid összetételnek“ nevezi. Olyan ásványvizekben, melyekben a kolloid-lecsapó ionok csak kevéssel is meghaladják a kolloidfellazító hatást, az antionkotikus befolyásolás a legkifejezettebb. Más ásványvizekben, pl. a karlsbadiban, a duzzadásellenes hatás az anionokban, a szulfátionokban van megalapozva.
