Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
42 A kellő időn át állandóan és kis mennyiségben ivott, a test temperaturájának megfelelő ásványvíz tehát nemcsak nyálkaoldó „anticatharralis“, mint régien mondták, hanem duzzadáscsökkentő, „antionkotikus“, lobgyógyító. Nézetem szerint az alkalitherapia jövője abban rejlik, hogy a savlekötő hatáson kívül olyan kafion- összetételekre törekedjék a gyomorbennékben, amelynek duzzadásellenes hatása optimális. Újabban fontosnak látják, hogy a gyomor nemcsak sósavat, hanem híg konyhasóoldatot is választ ki. Érdekes volna megfigyelni, vájjon ezen oldat nem tartalmaz-e a nátrium- és kálium- ionon kívül esetleg még calcium- és magnesium-iont is. A lobellenes szerek sorából csak néhányat akarok említeni: a bismuthot, a tannint és az ezüstkészítményeket. A bzs/müü-therapia hatásosságához kétség nem fér, de kitűnő hatása feledésbe ment, mióta az eredeti Fleiner-féle előírást, mely nagymennyiségű, 20 grinot is elérő bismuthot ír elő, állandóan módosították. A bismuthot reggel óhgyomorra nagy mennyiségben, 2 dl. langyos vízben vagy olajban suspendálva, lassan, jobboldali fekvésben kell a beteggel bevétetni. Hatását nem fedő, hanem lob- és duzzadásellenes tulajdonságainak köszöni; gyógyeredménye nem az ulcus, hanem az ezt kísérő gastritis ellen irányul. Mint Bickel és tanítványai a Pavlow-féle kutya izolált gyomorzsákján kimutatták, csak a lobosan duzzadt nyálkahártyán csökkenti a sav- kiválasztást és a hyperaemiát, míg ellenkezőleg ép nyálkahártyán izgatólag hatott. A dermatol hasonló hatását az igen lassan és igen kis mennyiségben lehasadó gallus-savnak köszönheti. A csersav csak a legkisebb concentratióban (1 : 2500—1 : 5000) kerüljön alkalmazásra. A lobosan duzzadt nyálkahártya magasabb concentratiókra néha paradox módon reagál; erről a vérzéses colitis beöntéses és appendikostomiás kezelésénél többízben meggyőződtem. A transduodenalis kezeléshez — makacs vérzéses duodeni- tiseknél, esetleg erosiók jelenlétében is — elsősorban az igen híg tannin-oldatokat ajánlom. Egy évek óta periodikusan vérző férfibetegnél duodenális fekély indirekt jelei voltak kimutathatók; mint említve volt, ezek néha a gastroduodenális gastritis tüneteinek foghatók fel. A műtét a duodenum megnyitása után csak lobosan duzzadt, sötétpiros, erősen redőzött nyálkahártyát mutatott. Minthogy a műtét után tovább vérzett, napi nyolc órán keresztül kapott duodenális szondán át cseppentő készülékkel tannin-oldatot (1 *3000, a concentratiót lassankint fokoztuk). A harmadik napon megszűnt a vérzése, a negyedik naptól kezdve igen híg ezüstnitrát-oldatra tértünk át, melyet egy héten át folytattunk. A beteg egy éven át egészen vérzés- és panaszmentes volt. A tulajdonképpeni gastritisek leghatásosabb ellenszerének az ezüst-készítményeket kell tartanunk; de már a régi irodalomban is a legkülönbözőbb értékelésükre akadunk és számos szószólójuk mellett sok heves ellenzőjüket találjuk, pl. Nothnagelt. Az ellenmondások eredete úgy látszik abban rejlik, hogy az ezüst első
