Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az anaciditásról
13 in ultima analysi ezen sorvadásokhoz vezetnek, különböző természetűek lehetnek. A kezdet rendesen egy hurut, mely több-kevesebb nyálkatermeléssel, sőt az izgalom stádiumában néha fokozott sósavtermeléssel jár. Anatómiai substratuma néha eleinte, különösen a savanyú hurut idejében, a pepsinmirigyek túlburjánzása; később a nyálkhártya felületes rétegeiben az interglandularis lymphoid szövet szaporodik, mely a mirigyek szövetét lassanként túlburjánozva, végén kötőszöveti zsugorodásra vezet. Ezzel párhuzamosan csökken a sósavtermelés, eleinte még erős a nyáktermelés, mert a pepsinmirigyek helyét a degeneratio folyamán itt-ott nyálkamirigyek foglalják el, később elsorvadnak ezek is, úgy hogy a gyomorbennék igen kifejezett esetekben már a nyálkának semmi nyomát sem tartalmazza. Az aetiologiai momentumok igen különbözők lehetnek. Az állandó diaetalnbák, különösen az alkohol és a nikotin nagy szerepet játszanak. Endogén mérgek szerepelnek nyilván a vesebetegek atrophizáló gyomorhurutjánál, midőn az idült uraemiát okozó bomlástermékek esetleg a gyomor nyálkahártyáján át kerülnek kiválasztásra. Az idült nephriticusok majdnem mind anacid gyomorhurutok • viselői. Ha öreg prostaticusoknál, kik már a vizelet pangása következtében a vese atrophisáló stádiumába léptek, az ismeretes húsiszony fellép, akkor ennek oka csak második sorban és közvetve a nitrogén tartalmú bomlásanyagoknak a vérben való föl- halmozódása, közvetlenül azonban a mathematikai biztonsággal feltalálható anaciditás. Ezeknél az állapotoknál lehet még hatást elérni, sőt a gyomor parenchymáját újabb működésre bírni, ha a húgy- utaknak megfelelő kezelése mellett céltudatos sósavkezelést viszünk keresztül. Óriási nagy az achyliások száma a régi tuberculotikusok közt. Míg a praetuberculotikus dyspepsiában, azaz a gümőkor legkoraibb stádiumában inkább a hyperaciditás dominál, addig a régibb tuber- culotikusoknak 30—40°/o-a, Permin statisztikája szerint anacid. Sőt a tuberculosis gyógyulása után, a gümőbacillusnak a köpetből való eltűnése után a betegek még mint anacid gyomorinvalidusok tengetik esetleg még hosszúra nyúló életüket. Ezen achyliák minden kétségen felüli gastritisek végállomását képezik. Lehet, hogy csak a lenyelt köpet mechanikai és kémiai ingerhatása okozza a gastritist, mint ahogy ugyanezen köpet okozza a phtisikusoknak nem specifikus laryngitisét is. De valószínű, hogy részes benne magának a gümőbacillusnak toxinja, sőt talán a bacillus maga, melyről ma tudjuk, hogy igen gyakran kering a szervezetben. Más chronikus hacmatogen fertőzések szintén achyjiához vezetnek. Faber az idült rheumatismus csaknem valamennyi esetében megtalálta. Ritkábbak az esetek, melyekben egy acut fertőző betegség, pl. a typhus alatt fellépő múló anaciditás valóságos glan- duláris atrophiává állandósul, de erre is van esetem. Egy tatabányai orvos, ki az ottani typhusepidemia alatt súlyos recidiváló typhusban feküdt, nem tudta magát utána összeszedni, eleinte homályos gyomor-bél zavarok léptek fel, míg a vizsgálat végre
