Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
Ill Nem játszik-e a beteg veleszületett vagy szerzett hajlama nagyobb szerepet, mint a trauma által szolgáltatott alkalmi ok? Ha az összefüggés kideríthető és a sérült igényt tart a kárpótlásra, mennyivel csökkent százalékban kifejezve az ő munka- képessége? Annyi bizonyos, hogy az eddigi szakvélemények és bírósági döntések a trauma és a diabetes közötti oki összefüggést többnyire még akkor is fölvették, ha a beteg cukormentessége a trauma előtti időben positive bebizonyítva nem volt és ha a diabetes első jelei nem is következnek mindjárt a trauma után. Egyes szerzők és véleményezők igyekeznek a hajlamot, a lappangó diabetest előtérbe állítani és így a trauma szerepét devalválni. Ámde tartsuk szem előtt, hogy a traumás diabetes áldozatai többnyire fiatal, terheltség nélküli egyének és pedig azon társadalmi osztályból, melyben a spontán diabetes igen ritka. De ha a trauma szerepe tényleg nem is volna más, mint az, hogy a diabeteses hajlamot aktiválja, akkor is kellene ezt mint igazi okot elfogadni. Magától értetődik, hogy a véleményezőnek, amennyire ez lehetséges, az erőmüvi behatás összes körülményeit, főképen a trauma erejét és helyét tekintetbe kell vennie és hogy ezen körülmények hol a traumás diabetes javára, hol pedig ellenére fognak latba esni; így hajlandóbbak leszünk az összefüggést felvenni, ha erős trauma érte a hátsó koponyarészleteket, mintha gyönge ütés érte a homlokcsontot; ha koponyarepedéssel járt, mintha az agyrázkódás jelei konstatálhatok; ha a betegnek nagy magasságról az ülepre való esése közben, a nyúltvelő contrecoup által szenvedhetett, mintha valakinek gerincoszlopa és gerincveleje hátulról előre összenyomódik. Másrészt meg kell gondolnunk, hogy az ijedség és a lelki shok maga, a trauma erejétől és helyétől függetlenül, disponált egyéneknél a központi idegrendszer útján diabetogen módon hathat. V. V. A chromaííin-rendszer és a pankreas, amint schemánkon látható, az idegrendszeren kívül még a pajzsmirigy és a hypophysis hatása alatt áll. A pajzsmirigy functiójával járó Basedow-betegség folyamán néhányszor látunk cukorvizelést. Azt kellene hinnünk, hogy a Basedow-betegségnek már régen inaugurált operativ kezelése fényt derített azon kérdésre, vájjon ez a diabetes vagy diabeteses hajlam a műtét után gyógyul vagy megszűnik. Tudtommal épen a legnevesebb Basedow-sebészek, köztük Kocher, még nem foglalkoztak érdemlegesen ezen kérdéssel és általános törvények ezen szövődmény nem épen gyakori volta miatt nehezen levonhatók. Láttam esetet, melyben a Basedow a leghevenyebb módon fejlődött, úgy hogy néhány heti fennállás után a beteg élete komolyan veszélyeztetve volt. Majdnem 200 pulsus, folytonos hányás, klonusok, 2°/0 cukor és igen erős acidosis. A pajzsmirigyduzzanat és a szemtünetek azonban csak jelezve voltak. Néhány napi magaslati tartózkodás után a súlyos tünetekkel együtt a cukorvizelés is megszűnt, helyette a pajzsmirigy erősebben kezdett nőni és az exophthalmus is hatalmasan fejlődött. Egy másik esetben hosszabb ideig tartó Basedow-
