Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az anaciditásról
12 azon mirigyes apparátushoz tartozik, mely a pajzsmiriggyel corrc- latióban áll. Vannak esetek, melyekben az achylia gastrica évekkel megelőzi a Basedow kitörését. Pl. 40 év körüli gazdálkodó több év óta szenved periodikus hasmenésben, gyomra sohasem volt rossz, mindig jó étvággyal evett és elég jó táplálkozási állapotban volt. Körülbelül hat hét előtt, a nélkül, hogy a hasmenések gyakoribbak vagy hevesebbek lettek volna, rohamos súlycsökkenés mutatkozott, hat hét alatt majdnem 12 kilót soványodott. A kórházba jövet a heveny Basedow betegség minden tünetét tudjuk rajta megállapítani: tachycardiát, tremort, strumát, exophtalmust, hypoleukocyto- sist, igen kifejezett azoturiát és hasmenéseket. A négyhetes kórházi tartózkodása alatt több ízben megvizsgáltuk a gyomortartalmat és állandó anaciditást találtunk. Az igen bőséges székletétele erősen zsírtartalmú, sok emésztetlen húsrészletet tartalmaz, úgyhogy az achylia gastrica mellett az achylia pankreatica felvétele is valószínű. A mindjárt megindított sósav-pankreon therapia elég gyorsan megszüntette a hasmenéseket és a súlycsökkenést, mialatt a többi Basedow tünet is lassanként javulásnak indult. Tisztán akadémiai kérdés, vájjon ezekben az esetekben a nyálkahártya tényleg ép. Igen jól el lehet képzelni, hogy egy csökkent ellenállású mirigyparenchyma már olyan behatások alatt is degeneratiónak indul, melyek erőteljesebb szervezetek mellett egyáltalában nem is esnek latba. A veleszületett ellenálló képesség hiányát kell felvennünk azokban az esetekben is, melyekben a közönséges senium, az öregedés vezet a gyomor mirigyes apparátusának gyors functiócsökkenésénez. Ma ismeretes, hogy öreg embereknek több mint 50°/o-a állandó teljes sósavhiányban szenved, akkor is, ha előző gyomorbetegségek nem fordultak elő. Ezen öregkori achyliák többnyire latensek, nem okoznak tüneteket. A seniummal beálló általános regressiv folyamatokban a mirigyek általánosságban elég korán veszik ki a részüket. Ugyanazok az individuális különbségek, melyeknél fogva az egyik egyénnél korábban áll be a pajzsmirigy és a nemi mirigyek involutiója, mint a másiknál, magyarázzák az achylia gastrica korábbi vagy későbbi fellépését is, bár a külső exogen momentumok itt szintén igen fontosak lehetnek. A fogak korai kihullása, a rossz rágás következtében beálló idült, bár lappangva lefolyt gastritisek, az öregkori pyorrhoea alveolaris kapcsán fellépő idült gyomorinfectiók itt esetleg nagy, szerepet játszhatnak. Ez vezet bennünket a chronikus anacid állapotoknak azon második nagy csoportjához, melyben a betegség egy biztos anatómiai folyamat következménye. Mint az előbbiekből látható, a határok nem élesek, de a sor túlsó végén álló megbetegedések annyira jnagukon hordják az anatómiai megbetegedés, a gyomormirigy- apparátus teljes pusztulásának és a nyálkahártyának tiszta kötőszövettel való pótlásának jellegét, hogy ezekre a betegségekre a functionális elnevezés „achylia“ vagy „anacidifás“ helyett méltán alkalmazhatjuk a tisztán anatómiai elnevezést: anadenia gastrica vagy gastritis atrophisans. Ezekben az esetekben egy parenchymás szerv végső sorvadásával van dolgunk. A kóros folyamatok, melyek
