Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
107 net; az ilyen módon létrejövő cukorvizelések, ha nem is oly múlok, mint a Claude Bernard-féle cukorszúrásnál, mégis fölötte ingadozók és változatosak. Ott, a hol a daganat a cukorcentrumot tényleg elroncsolta, például nagy solitär gümőknél, cukorvizelést egyáltalában nem találunk. Izolált tályogot a nyúlt velőben halálos diabetessel észlelt Soréi. Ezen a téren persze az obdukciós kasuistika aligha fog sebészeti kasiustikává fejlődni. Ugyanezt mondhatjuk a medullaris központból eredő sympathicus és autonom idegek esetleges tumorairól, az őket komprimáló nyirokmirigycsomókról, melyekről Lépine érdekes összeállítást közöl. De mégis léteznek ezeknek az idegpályáknak bizonyos laesiói. melyek sebészeti fontossággal bírnak. Ha azt látjuk, hogy egy eddig lappangó diabetes, heveny zsigeri megbetegedés, például sérvkizá- ródás, vagy más oknál fogva előálló bélokklusiók esetében vagy vesekő vándorlása közben ismét előtérbe lép, akkor a splanchnikus centrifugális pályák kóros irritátióját kell felvennünk. A betegség oldódása, akár spontán, akár sebészeti úton történik, akárhányszor megszüntetheti a cukorvizelést. Egy 56 éves cukorbetegemnél, ki ezelőtt 6°/0 cukrot ürített, kétévi cukormentesség után köldöksérv- kizáródás lépett fel. Igen erős hasgörcsök alatt a vizelet cukortartalma 4°/o-ra emelkedett. A narcosisban végzett radikális sérvműtét után (tierezel) a cukor másnap teljesen eltűnt és dacára az igen szabad életmódnak, másfél éven át nem mutatkozott. Később ismét kis mennyiségben visszatért, de sohasem érte el az l°/0-ot. Az ehhez hasonló esetekben a cukorvizelés fellépése vagy fokozódása minél gyorsabban beavatkozást igényel. A műtétet nemcsak az alapbaj, hanem a diabetes is indikálja. Egy másik esetemben egy 65 éves férfiúnál hirtelenül nem teljes vastagbélokklusió lépett fel, valószínűleg álképlet miatt. A már 10 év óta minimális glycosuria (0.10—0.20°/o diéta nélkül) a harmadik napon hirtelenül felszkött. Míg az éjjelnappal görcsökkel küzdő betegnél az akadály spontán oldódását hashajtókkal, physostigminnel, atropinnal, elektromos beöntésekkel és hasonlókkal erőltetni akartuk, a diabeteshez acidosis társult. Hét nappal a betegség megkezdése után még mindig tökéletlen lévén az átjárhatóság, narcosis nélküli colostomia végeztetett. Két nappal később halál a comában. Valószínű, hogy egy az első 48 órában végzett beavatkozás, akár radikális műtét, akár colostomia, a diabetes ezen1 végzetes kifejlődésének útját állotta volna. Elvnek merném proklamálni, hogy a hasi sympathicus kóros izgalmával járó heveny- abdominalis sebészeti megbetegedéseknél, ha glykosuriát okoznak, vagy fokoznak, a várakozás egyenesen káros; ez egy okkal több a minél gyorsabban való beavatkozásra, mely a glykosuriát megszüntetheti és súlyosabb diabetes fellépését megakadályozhatja. Persze viszont vannak esetek, melyekben abdominalis műtét után látták a cukrot fellépni vagy fokozódni. Itt is a splanchnicusok izgalmáról, esetleg az autonom idegek paresiséről lehet szó. Ezeket az eseteket, bár náluk a lelki izgalom és az altatás is közbejátszhatik,