Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
stitialis chronica korai kórisméje igen ingatag pilléreken nyugszik. A műtő az epeutak feltárása után tapintással tudja a pankreas duz- zadtabb vagy keményebb voltát megdiagnostizáíni, de jóval nehezebb annak a helyzete, kinek például egy epekőműtét esélyeit a belgyógyászati kezeléssel szemben mérlegelve, a pankreas állapotáról ítéletet kell mondania. A pankreatitis catarrhalis néhány bizonytalan tünetéről már szóltam. Az interstitialis elváltozások beálltát a sokat dicsért és sokat diffamált Cammidge-féle reakciónak kellene jeleznie. Amint Roth Miklós vizsgálataiból kitűnik, ez bizonyos értékkel mindenesetre bír. Ép oly jelentőségű az alimentaer glykosuria positiv eredménye. — A pankreatitis chronica következményes állapotai, a pankreas- cysták egyes formái és a pankreaskövek csak akkor járnak diabe- íessel, ha a pankreas parenchymája már következményes sorvadásba ment át. Azért jóval ritkább a diabetes a farki részről fejlődő cystomáknál, a traumás vagy hevenygyulladásos vérzésekből létrejött intra- vagy extra-pankreatikus tömlőknél, mint azoknál a nagy visszatartási cystáknál, melyeknél a ductus Wirsungianus elzáródása a pankreas idült kötőszöveti zsugora, vagy kő által létrejött. A tömlők ismét a maguk részéről tovább sorvasztják a pankreast és kész a circulus vitiosus, mely a Langerhans-szigetek teljes tönkremené- sével a legsúlyosabb diabeteshez vezethet. Zweifel egyik esetében egy 3 cm hosszú pancreas maradvány elegendőnek bizonyult a cukor- anyagcsre fenntartására. A már diabetessel kombinált pankreas cysta sebészeti esélyei kedvezőtlenek. Kivételt képeznek azok az esetek, melyekben a cukorkiválasztás még nem állandó; ahol tehát a parenchyma egy része még funkcióban van. Olyan eseteket, melyekben a diabetes sebészeti úton kedvezően befolyásoltatott, Zweifel és Körte közölnek. Ez utóbbi esetében (epehólyagkövek, pankreatitis, a feji részben 200 cm3 savót tartalmazó cystával) a cukor a műtét előtt hol hiányzott, hol 6Q/0-ra emelkedett. A tömlő kiürítéséből és cholecyst-enterostomia végzéséből álló műtét után a beteg még 7 évig cukormentesen élt. Ott, ahol a diabetes súlyos természetű volt, a betegek, miután már a műtétnek a cukorbetegség által hatványozott veszélyein túlestek, már néhány hónappal vagy egy-két évvel a műtét után a diabetes súlyosbodása közepette pusztultak el. (Churton, Bull, Pagenstecher; Grund betege is lényegesen rosszabbodott a diabetesére nézve). Élénk emlékezetemben van egy eset, melyet 1903-ban báró Korányi Frigyes klinikáján mint első tanársegéd észleltem. Egy 40 éves asszonyról volt szó, ki ezelőtt igen heves jobboldali kólikában szenvedett. Több hónapig tartó obstrukciós sárgasága volt. Csak két évvel később mutatkoztak nála a cukorbetegség kétségtelen jelei. A klinikán napi 3—4 liter vizeletben 100—180 gramm cukrot ürített ki. A köldök fölött, gyomor és kólón mögött elhelyezve, egy nagy gyermekfejnyi haránt orsóalakú, fluktuáló érzékeny daganat állott fenn, mely néha a fájdalmak fokozódása közepette erősen megnőtt. Bár képesek voltunk a cukormennyiséget diéta mellett 32 grammra leszorítani, és bár acidosis nem mutatkozott, főnökünk nem akarta az operációra
