Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
103 tött Budapesten, mely idő alatt három kilót fogyott. Semmi kétséget nem szenved, hogy itt pankreatitis okozta diabetessei van dolgunk, mely a cholelithiasishoz csatlakozott és melyre a terhesség, mint mindig, úgy itt is súlyosbítólag hatott. Ebben, mint mindazokban az esetekben, melyekben egy ascen- dáló eredetű pankreatitis diabeteshez vezetett, esetleg módunkban lett volna a diabetest azáltal megelőzni, hogy az alapbetegséget még olyan stádiumban gyógykezeljük, melyben a pankreas vagy még ép, vagy pedig a sialangitis stádiumában van; és ezen kezelés az esetek igen nagy részében csak sebészeti lehet. A sebész működése itt a legszebb orvosi feladatnak, a profilaxisnak a magaslatára emelkedik. A choledochuskő eltávolítása és az epeutak drénezése folytán a pankreásváladék szabad lefolyása ismét biztosítva van. A csirák, melyek a pankreásváladék lefolyása ellenében a ductus Wirsungianus- ban felfelé haladnak, lassan kiöblíttetnek. A pankreatitis catarrhalis gyógyul, sőt interstitialis elváltozások is, amennyiben még nem vezettek zsugorodásra, visszafejlődésnek indulhatnak. Epehólyagkövek esetén a cholecystektomia, más eredetű cholangitiseknél cholecysto- enterostomia fogja az epekivezetőrendszernek és a bele szájadzó Wirsungianusnak a tisztúlását közvetíteni. Ott, ahol a patkóbél fekélye, vagy hozzá csatlakozott hurutja a valószínű ok, amire Mayo Robson tanulságos példákat említett, a gastroenterostomia fog javí- tólag hathatni. Ennek a szempontnak a fontosságát olyan komoly sebész is érzi, amilyen Kocher, ki műtéttanában azt írja: „A pankreas heveny és idült hurutjai, akár enyhe forinájúak, akár genyesek, ezen sebészeti eljárásokkal gyógyíthatók és következményes bántalmaik: a szövetközti genyes pankreatitis, a haetnorrhagiás nekrotizáló gam grénás pankreatitis, pankreasnak diabetessel járó sorvadása és cirrho- sisa megelőzhetők.“ Midőn az orvos a chronikus cholelithiasis súlyosabb eseteiben a konservativ és operatív kezelés esélyeit mérlegeli, az epehólyag carcinoma fejlődési lehetőségét rendesen latba veti. Ugyanilyen súly- lyal kell a pankreatikus diabetes fejlődési lehetőségének is a serpenyőbe esnie. Igazán jó esélyekkel a műtét csak akkor bír, ha a pankreatitis könnyű formáiban kerül kivitelre; ezekben cukorbetegség még nincsen. Néha az alimentaris glykosuria positiv volta figyelmeztet bennünket arra, hogy a pankreas körül már baj van. Midőn már a pankreatitis interstitialissal kifejlődött a diabetes is, akkor ezt csak ritkán tudjuk visszafejlődésre bírni. Mayo Robson példái azt mutatják, hogy a cukormennyiség a műtét után esik és a baj nem terjed. De arra is volt eset, hogy a cukorbaj a műtét után gyógyult, vagy esetleg hosszú időre lappangásba ment át. De a legfontosabb az, hogy ebben a stádiumban a műtét már épen a diabetes jelenléte miatt jóval veszélyesebb és így előállhat „az orvos dilemmája“, mely szerint ugyanaz a körülmény, tudniillik a diabetes jelenléte, a műtét javallata és egyszersmind ellenjavallata. A pankreatogen cukorbetegeknek ezen profilaxisos sebészi kezelésének egyik legfőbb nehézsége az, hogy a pankreatitis inter-
