Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Második rész. A' tetszhalálról különösen, 's annak nemeiről - Negyedik Osztály. Az elfojtott, vagy kimerített életerő által okoztatott teszthalál - Ideges tünetek
178 enyimet. Hol van, miért nem látom ? — Hány* szór akarám hívni, de nem tehetem, bár mint erőlködtem; zavart, homályos gondolatok, ’s érzetek fogtak-el, ’s igen csudálatos: jobban érzettem, mint eszméltem. Egy pap megjelent az utólsókenet’ feladása végett, ’s hozzám közeledvén mondá: már késó' ; Isten könyörüljön lelkén! — Ezen szavak egész valómat átjárták , ’s megvallom boszszankodó érzést támasztottak bennem. Az Isten segíthetne rajtam, ’s nem segít. — Mi gondom volt égre pokolra, az előttem mindegy volt, én csak a’ nevezhe- tetlen kínok’ állapotját láttam, mellyból fel nem szabadulhattam. Nem lehet leírni, mit érezék, mikor le vetkeztettek, asztalra tettek, megmostak, ’s végre kiterítettek. Nem vala buzgóbb, nemva* la más kívánságom , mint az : bár igazán meg* volnék halva; csak hogy ne hallanám, ne érez- ném, mit hallék ’s érezék. Lelkem semmit el nem vesztett életerejéből, de valami hideg, vastag érzéketlen tömeg fogá körül; mindég szemem előtt állott a’fenyegető koporsó, tizenkét óra folyt így el, egy éltes aszszony virasz* tott mellettem; de nőmről semmit sem hallottam. Mily hoszszúvoít ez a’tizenkét óra! előbbi egész lételem nem tetszett oly hoszsziínak, Kérdém magamtól: vallyon nem új életet kezdtem é már ^pokolban vagyok, vagy annak tor- náczában? Értelmem, lelkem magához jöttr mindent elgondoltam, mi eddig történt, kétség derengett lelkemben egymás után minden felől. — Mit tettem, kérdém magamtól: hogy ily iszonyúan kell lakolnom ? — Elátkoztam létemet, el mindent, mi ezelőtt kedves, ’s szent volt előttem ; belsőmet harag, dühösség lepte-meg, mérgelődtem saját tehetetlenségemen, ’s testem’ gyávaságán. Tűrhetetlen volt előttem: hogy ma'i
