Fischer Jakab - Ortvay Tivadar - Polikeit Károly (szerk.): Emlékmű 1856-1906. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából (Pozsony, 1907)

I. Rész. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület története és tevékenysége - Feigler Ferenc: A pozsonyi orvos-természettudományi egyesület muzeumának ötvenéves múltja

FEÍGLER FERENC

szerint a múzeum körülbelül 12.128 darabból áll. A múzeumot még mindig számosán látogatják, a célszerűtlen helyiségek azonban, mezekben a tárgyak mindjobban és jobban vannak kitéve a végleges elpusztulásnak, a legkisebb garanciát sem nyújtják arra nézve, hogy a múzeum fejlődésére még csak gondolni is lehetne. Odautasítja tehát a közgyűlést, hogy a legkomolyabban törekedjék új és megfelelőbb helyiségről gondoskodni, mert a meglevő viszonyok között minden fáradozás kárba vész.

Látszik, hogy mennyire, úgyszólván szükségévé vált a közönségnek a múzeum, még a legkedvezőtlenebb viszonyok között is, mikor a múzeumi leletek isszonyú túlzsúfoltsága miatt tulajdonképen minden haladás lehetetlenné vált, még akkor is aránylag elegen látogatták a múzeumot, sőt még ajándékokban sem szűkölködött. 1894-ben Csattogányi Jánosné egy 850 darab lepkéből, 1807 darab bogárból és 408 drb. szántott növényből álló gyűjteményt adományozott a múzeumnak. 1898-ban pedig Hohil Emil dr. is újból nagyobb számú adakozásokkal járult az adakozókhoz. Még az egyesületi élet is kezdett újra lendülni, csak épen a múzeum restaurálásának érdekében nem történt semmi lépés. Maradt a múzeum a régi dohos, piszkos, nedves kis kamrákban, ahol a régen oly nagy lelkesedéssel, gonddal és áldozatok árán létesített gyűjtemények lassan-lassan mind pusztulásnak indultak.

Szerencsére azonban egy kedvező fordulat állott be. Időnkint a társadalom mindig visszatér a természethez, és mentül tovább tartotta magát vissza tőle, annál nagyobb ösztön szállja meg később a városok fiait, hogy a természetet, amit amúgyis csak oly nehezen közelíthetnek meg,

84