Fischer Jakab - Ortvay Tivadar - Polikeit Károly (szerk.): Emlékmű 1856-1906. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából (Pozsony, 1907)

I. Rész. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület története és tevékenysége - Feigler Ferenc: A pozsonyi orvos-természettudományi egyesület muzeumának ötvenéves múltja

legalább annyira, amennyire lehet, szorosabban maguk közé varázsolják. A természettudományi múzeumok törté­netében körülbelül rendszerint ez a megokolása a hanyatlás és fejlődés hullámjátékának. 1899-ben újra ez a hullámperiodus állt be, és szinte azt lehetne mondani, hogy ettől kezdve a múzeumok éle­tében általában egy egészen új korszak indult meg. A múzeumok és könytárak országos főfelügyelősége Buda­pesten kiterjeszti figyelmét a vidéki városok múzeumaira is és gondjaiba veszi őket. Anyagi és tárgyi támogatásban részesíti a provinciális gyűjteményeket is és országos biz­tosokat küld ki a vidéki városok múzeumainak fölkere­sésére és tanulmányozására. Ezen alkalommal Horváth Géza dr., a Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója, látogatta meg a pozsonyi természet­tudományi múzeumot. ítélete természetesen nem lehetett más, mint amit a pozsonyi múzeum őrei számtalanszor hangsúlyoztak már: A múzeum fejlődésének mindenképen útját állják a külső körülmények; rendkívül értékes és nagymennyiségű anyaga napról-napra romlik a portól, a falak nedvességétől, a hozzáférhetetlen sötét helyiségek miatt. A tárgyak nagyrésze tönkre is ment már, a kitömött állatok nagyrészt oszlásnak indultak, a moly és a szú belefészkelte már magát a szekrényekbe. Nem csoda, ha az a vélemény is fölhangzott nem egy alkalommal, legjobb volna az egész holmit fölgyújtani. Bittera Károly múzeumőr is teljesen kedvét vesztette minden hiábavaló fáradozáshoz, és 1901. január hó 21-én lemondott tisztségéről. AZ EGYESÜLET MÚZEUMA -------­8 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom