Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

87

pusztított marhavész, mily tömérdek kárt okozott az országnak, kiderül onnan, hogy 1828-tól kezdve ez év végéig csaknem szakadatlanul dühöngvén, (igen rövid szünetek mellett,) honunkban, hivatalos adatokon alapult kiszámítások szerint, 130 millió forintra menő kárt okozott, Zlamál Vilmos tr. akadémiai székfoglalója nyomán.')

1867 ben Budapesten liagymáz és vészhimlöjárvány pusztított, magában a pestvárosi Rókuskórházban ez év lefolyta alatt 1510 hagymázas beteg volt, kik közziil 345 meghalt.

Ugyanez év nyarán Tata és környékén, a kehrángás (szamárhurut) nagy mérvben uralkodott járvány volt, miről Hamari Dániel tatai orvos a budapesti orvosi egylet gyűlésén értekezett.

1868- ik év nyarán az ország nagy részében a váltóláz nagyban uralkodott.

1869- dik év január—március hónapjaiban hólyagos himlöjárvány dúlt, nagyok és kicsinyek között egyaránt a Jászságban.

187°/,-ben Szepesmegyében vészhimlöjárvány lépett föl, mely az 1871. év őszén Budapesten is jelentkezett, kivált az 1872 ik év első felében, oly nagy mérvben, hogy a hatóság figyelmét fölkelté, s óvintézkedések tételére kényszerűé.

Az 1871 -ik évben a Dunafejedelemségekből Erdély keleti részébe, a székelyek közzé, roncsoló toroklobjár- vány — dypliteritis — harapózott be, elsőben Csikszék területére, Gyergyó-Ditró, Kászon-Jakabfalva, Kászon-Impér, Csik-Vándorfalva, Csatószeg, Kászonujfalu, Gyimesfelsö- lok, Zsögödt, Kászon-Alíiz stb. községekben tűnt föl, később Háromszék községeiben is igen nagy pusztítást tett,

0 Gyógyászat. 18G7.