Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
88 1872. sőt 1873-ban is. — E roncsoló toroklobjárványt leírta Rákosi Béla tr, az 1871. Gyógyászatban. 1871-ik év nyári hónapjaiban júliustól—októberig nagy mérvű váltólázjárvány lépett föl az ország legnagyobb részében s kivált az alföldön dühöngött, a Tisza vidékén, ugy az úri osztály, mint a nép között; e lázjárvány szabá- nyosságára nézve leginkább harmadnapos volt, jellegére nézve epés, a kliininnel elnyomott lázakat nagy kimerülés, hetekig tartó étvágyhiány, gyakori visszaesés, nehéz lábba- dozás kisérte. E járvány okául szerepeltek, az e tavaszi nedves időjárás, gyakori esőzések, a nedves tavasz és tél után következett nagy szárazság, rósz ivóvíz, a nagy melegséggel korhadásnak indult állat és növényi anyagok kigőzölgése által létrejött mocsárgerj és lég. 1872. szept. 14-dikén a járványos kliolera, mely már 187 '/2-ben feliité tanyáját Podoliában, Bessarábiában, Galíciában és a román fejedelemségben, csakugyan kitört hazánkban Máramarosmegyében is, erre nem sok idő múlva (okt. 18.) Budapesten, A.-Dabason, Jász-Berényben, Miliály- telken, Kassán, Győrött, Sátoralja-Ujhelyen, Ungvárott, és az ország több vidékén. A járvány egész télen, tavaszon, 1873-ban, mutatkozott kivált Zemplénmegyében nagy mértékben, de főfokban csak a nyári hónapokban julius, augusztus, szeptemberben pusztított, különösen az alföld pusztáin, és népes városaiban; — az összes kholeraáldozat száma 190,069 lélekre ment,') tehát csak az 1831-ki kliolera előzte meg e heves járványt, az áldozatok számában. E járványt 1872-ben a közös hadügyminisztérium által Galíciából a járványos helyekről berendelt újoncok terjesztők el hazánkban. 0 Uralgott e járvány 138 törvényhatóság területén, 6533 községben s megbetcgült benne 419,714 egyén.
