Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
85 íiiitt gondoskodott, intézkedését siker koronázta, mert junius havában az Ínséges vidékeken uralkodott siilyjárvány csaknem mindenütt apadásnak indult; mint a hivatalos adatokból kiderül, Pestmegyében junius hóban orvosi gondozás alatt maradt 339 siilyös beteg, Jászkunságban 190; Békés- megyében 293; Torontálban 1799; Csanádmegyében 445; Nyitramegyébcn 279; Aradmegyében 276; Bács-Bodrog- megyében 142; Nagykikindai kerületben 162; Temesme- gyében 178; Hevesmegyében 268; Szabadkán 133; Csong- rádmegyében 41; Biharmegyében 669; Barsban 73; Budán 19; a halálozás átalában csekély volt. — Ugyanez évben Borsodmegyében, Szendrö vidékén, úgy szinte Halas területén rósz indulatu kanyarójárvány dühöngött, ez utóbbi helyen, valamint Kisszállás, Jankovác és környékén, a kanyaróval kehrángás és vérliasesetek mutatkoztak; alig maradt a népes Halason család, e vendég látogatása nélkül. Ez év folytán, junius havában, Pesten, kiiteges hagymáz- járvány lépett föl, mely tartott 1865. július végéig; s mint Rózsay József főorvos kimutatta jeles röpiratában — a Rókuskórházban ez idő alatt 3101. hagymázbeteg nyert orvosi ápolást, kik közziil a ragály 376-ot söpört el. — Orvosoltatok e kór hamiblaggal 6—8 grán egy napra lepárolt vízben, a fej, has, mellre jeges borogatások alkalmaztattak, hol hasmenés volt, külsőleg belsőleg mákonykészit- ményekct használtak, kiiteges »hagymázalaknál hánvgyö- kérforrázat adatott leginkább vilsavval. Uralgott e járvány Vácon és Budán is,1) Szegeden pedig ez év téli hónapjaiban roncsoló torok- és gégelob pusz- titott járványosán; értekezett róla Singer M. szegedi kórházi főorvos, a magyar orvosok és természetvizsgálók pozsonyi nagy gyűlésén. ') R óz say J ó z séf. Az 1864/5. és lSG7-ki liagymáz és 1867- diki hirolőjárvány a pestvárosi közkórház 1-ső fiókosztályán.
