Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

9

melyet az ország' a tatárok rablása és kunok dillásai miatt, szintén ez időben szenvedett, hozzá tudjuk, a jó Holtainak igazságot kell adnunk, hogy „nyavalyásul vala mind az egész országnak dolga.“ ')

1305-ben nagyszerű pestis uralkodott, mely az egész ismert világrészre kiterjedt.* * 2) ^

E hiányos és tökéletlen leirások után, melyek a járványok leírására, lényegére legkevésbé sem terjeszkednek ki, hanem csak döglialál = pestis néven jelöltetnek meg, biztos tudomásunk nem lehet c korszak járványainak, ragályos betegségeinek minőségéről, természetéről, neveiről, azt azonban tájékozásul magunknak meg kell jegyezni, hogy dögvész = pestis (helyesebben mai nevén mirigy- vész) neve alatt e korszak felfogása szerint, befoglalva voltak mindazon kóralakok, melyek a beteg gyors és teljes kimerülésével, heves kórtünetekkel jártak, hirtelen halált okoztak s ragályzó tulajdonsággal bírtak, mint a hagymáz, vérhas, kanyaró, vörheny, hólyagos himlő, éhínség, (hunger typhus) stb. A XI-dik századtól, vagyis a keresztes hadjá-" rátok idejétől fogva azonban pestis alatt többnyire hólyagos himlő (variola) járványt kell értenünk, mely e század végén származott át Európába, jelesen a keresztes hadjáratok alkalmával a saracenoktól, a keresztes vitézek származtatták azt át Görög, Magyar stb. országba, innen Európa egyéb tartományaiba is; e rut hólyagos himlő hazájául a történetírók Arábiát teszik, honnan K. u. 640-ben Palestina, Egyptom, Syria és Hindonsztánba hatolt. E kór- alakot tehát, mely egyébiránt ősrégi, ázsiai kóralak s mint a bibliából is kivehető, már Jób patriárkhát is meglepte, és kétségtelenül az emberiséget ostromló nyavalyák között a

OLinzbauer. Cod. mcd. T. I. p. 78. Pilgram. 1. Th. pag. 264.

2) P i 1 g r a m. 1. Th. pag. 265.

i *