Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

legborzasztóbbak egyike, hazánk ösmagyar lakói nem ismerték, sót átalában Európa sem. E ragályos kóralak, Európa minden országába gyorsan eljutott, s rémitö pusztításokat tett, kivált eleinte; a történetírók évenként félmillióra teszik az általa elsöpert áldozatok számát, egész az oitás idejéig; a 11. 12. és 13-dik században oly rettentően dühöngött, liogy akkoriban az emberiségnek felét elsöpörte, kik áldozatai nem lettek, azokat is jobbára borzasztóan eléktelenité, számtalant vakokká, siketekké, némákká, bénákká, nehézkórosokká, legjobb esetben ragyásokká tön.

A tudomány érezte a himlőnek ilyetén dühöngését, az orvosok látták annak terjedését, pusztítását, s mit sem tettek annak fékezésére, mert a középkori vallásos hit és rajongó korszak, megnyugovék benne, mint az ég haragja által reá bocsátott iszonyú csapásban s nem gondolt arra senki sem, hogy e bajnak, mely közhiedelem szerint, büntetésül rovatott az emberi nemre, — ellenállani lehetne; századok folytak le az idő kerekein, — mint látni fogjuk, — mig c téves nézet leélte magát, s az orvosok belátták, hogy c kóralak nem bent a test nedveiben, de arra kívülről ható anyag, azaz ragály által származik, s kezdettek arról gondolkozni, hogy e ragályt mimódon szelídítsék meg, vagy tegyék ártalmatlanná.')

A himlőn kívül e korszaknak még egy másik, nem kevésbé félelmes és undorító kóralakját kell kiemelnünk, mely szintén nagy elterjedést és pusztítást tett hajdan Európa népei között, s mai íiapság, nemcsak nálunk, hanem egész Európában is előjötté, a legritkább kóresetek közzé tartozik. E kóralak a bélpokiosság, — lepra — melynek

') Á r o n alexandriai héber orvos volt első, ki az emberi természetes himlőről irt, ennek műve nyomán az arab Rhazes volt első, ki a himlőt „v a r i o 1 a“ néven nevezte, és irta le.