Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
6,5 nem mulasztó el a szükséges rendőri intérkedések foganatosítását sem, tudva lévén a marhavész (Rinderpest) ragályos volta, szigorú tilalom alá vetette a dögös helyeken vásárok tartását, követelte, hogy vásárokon (azon helyeken is, hol vészmentes volt a vidék) az eladó marháknak egésségi bizonyitványuk legyen, a beteg marhák adásvételét megtilalmaztatá, azoknak az egéss égésektől szigorú elkülönítését megrendelte, az elhullott állatok húsait földbe mélyen elásatni rendelte, nehogy a dögöt az ebek, vagy más ragadozó állatok kikaparván és széthurcolván, ez utón a ragály tovaterjedjen. Rendeletben kö- rözteté, hogy ha az elhullott marhák bőrei kelevényesek, vagy hólyagosok, az efféle marhák bőröstől elásattassa- nak; a marha elhullásától számitott 3 óráig egy marhának sem szabad bőrét lehúzni, az elhullottak bőreit, először friss vízben ki kell mosni, félreeső helyen jól kiszá- ritani; a beteg, sőt gyanús marhákat is tilos volt vásárra vagy ragálymentes határra áthajtani, vagy ilyenek húsát elméretni. Hogy mindez intézkedésnek kellő sikere nem lett, de sőt a marhavész csaknem szakadatlanul dúlt, annak oka, hogy e rendőri intézkedéseket meg nem tartották, sőt azzal merőben ellenkezőleg cselekedtek, ahol csak lehetett, a köznép ép úgy, mint a pestisek alkalmával, egy- átalában nem hitte, nem volt képes felfogni azt, hogy a marhavész ragály utján érintkezés által terjedne tova s ép ezért a kib ocsátott rendszabályoknak csak a büntetéstől félelemből s félszegen hódolt, erős hite lévén népünknek, hogy e csapást isten bocsátotta reá, s mindaddig meg sem szűnik, mig ö el nem fordítja s minden emberi igyekezet haszontalan, ez isten csapása elhárítására, majd megszii- nend az, ha isten megelégli.“ 1795-ben szeptembertől december haváig Ugocsame- gyeben a kisdedek között hólyagos himlöjárvány puszti- JÁRV. KÓROK RÖV. TÖRT. Dr. FEKETE L. 5
