Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
63 fék az egésségesektöl, a riihös jószágot lúggal megmosták , szappannal erősen bedörzsölték, azután dohánylevél többször megmosták, végre abrakban e port adták a rühes lónak: Rp. Flores Sulfuris unc. 4. Antimonii crudi unc. 3. Seminum Foeniculi unc. du as. Zab vagy korpában e porból egyszerre egy kabinnal beadni. Külsőleg pedig e kenőcs: Rp. Flores Sulfuris unc. 4. Aluminis crucii unc. duas. Vitrioli albi unc. unam semis. Salis Communis unc. 2. Mise. cum Axung. porci libr. I. cui porro affunde: Olei Lini u n c. 4.') 1792- ben a sertések között országszerte torokgyík és némely helyeken lépfene pusztított, az ellenök alkalmazott gyógyszerek voltak : lágymeleg korpafözetbe kevert egy obon kénvirág, két obon konyhasó, a sertések nyelve alatti éren érvágás s a fülekbe hunyorgyökér hozatott, (mely a régiek hiedelme szerint a dögöt elfordíthatja) a daganatot torokgyikfü tevével (Herba Prunellae) mosogatták.’) 1793- ban az országban újra marhavész ütött ki, mely Tolnai S. szerint „forró epés s rothadt hideglelésből állott, és a tüdőknek, lépnek, májnak, föképen pedig a 3-ik gyomornak megszólalásából s gyúladásából származott, annak pedig oka részint a változandó s ártalmas levegöég, rész- szerint pedig a megromlott, penészes eledel, a posványos viz, avagy a szükséges eledelnek és víznek fogyatkozása.“ A kór különböző szakaiban, a beteg állat is különböző gyógymód szerint orvosoltatok, a kór első szakában, midőn a barom szorulásban szenvedett, lágyító sós allövetet kapott, a 2-ik szakában, midőn a marhák már nagyon "erőtlenek voltak s kigyengültek, ruta, vagy scordium fű főtt le') Linzbauer F. Cod. S med. Hung. 3-dik kötet 1-ső rész CGI lapon. a) Linzbauer F. Cod. S. Medicin. Hungáriáé 3-ik kötet 1-ső rész G87. lap.
