Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
G4 veból készült allövetet kaptak, a marlia ivóvizébe spirit, vitriolit kevertek, a hasmenés csilapitására sűrű moslék szolgált, pirított rozsliszt, vagy pörkölt lencse, borsó vagy makkból, melyet porrá kellett törni s langyos vízzel keverve adni s hogy hatásuk még biztosabb lehessen, e vegyülék- hez vagy egy lat tormentilla gyökérport, vagy egy jó pohár fanyar vörös bort kellett tölteni. ’) Az e században, legkivált 1709. óta mutatkozott és gyakran pusztítva föllépett marhavészek ellen, a helytartó- tanács nemcsak a szükséges orvosi és gyógykezelési módot, óvrendszabályokat közöltette az ország lakosaival, hanem, hogy a hazában minél több tanult és tapasztalt állatgyó- gyászt képeztethessen, — Pesten állatgyógyintézetet s tanodát állított fel, hol a szükséges állatgyógytani tudományok taníttatását is elrendelte, (1787) megkövetelte az orvosok és sebészektől, hogy az állatgyógytanból vizsgát tegyenek, mely nélkül, kivált megyei tiszti orvosi szolgálatra egy orvos, vagy sebész sem képesittetett. Sőt az egyes megyék kötelezve is lettek, hogy a pesti egyetemhez, az állatgyógyászat tanulmányozására kebelökböl közköltségen két sebészt és gazdát küldjenek föl; továbbá hogy minden megyei orvos, a szükséges barmászati műszerekkel ellátva lehessen, minden megye kötelezve volt azokat közköltségen megszerezni, ezen kívül kormányszéki rendelet folytán, a kovácsok is, az állatgyógyászat tanulmányozására szorgalmaztalak. A mellett, hogy a magyar kir. helytartótanács minden lehetőt elkövetett arra nézve, miszerint a hazáiban minél több értelmes, tudományosan képzett állatorvos lehessen s igy a szarvasmarhák között időnként kitört ragályos és járványos nyavalyák dúlásainak közvetve ellenállhasson: b Linzbauer F. Cod. med Hang. 3-ik köt. 1-ső rész,Buda 1853. - 695. lapon.
