Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
45 az malom a nagy szárazság miatt, a molnár felesége két gyermekeivel együtt, milielt ettek belÖlle, mirigyek szökvén, meghóltanak. Nagy Sinkszékben, Szász nevű falu mellett, egy pestiscs helyről jött szegény ember megszállott, valami gyermekek inni vittenck az embernek, a gyermekek visz- szamenvén, mind magok, mind apjok, és anvjok két százzal egészlen kihőltanak; hírre esvén a nagysinki commendáns- nak, bent oda küldött, azokat a házakat, minden házi eszközökkel összeégettette, és úgy szűnt meg a pestis. Több ilyen példák számtalanok estek Erdélybe; én rövidségnek okáér elhallgatom, ezeket azért jegyzem fel, hogy a poste- ritás tanuljon, és maga magát szántszándékkal el ne veszesse. Egész Magyarországban, Lengyelországban, és Má- ramarosban, olyan szertelen pestis grassált, hogy némely falukban, két, három ember alig maradt meg. Debrecenbe 1200 emberek holtának. így akará Isten a magyar nemzetet bűimért büntetni. Az egy Ősikben, Három székben, és Bodzán, és itten Brassóban, hogy még a pestis nem pusztított, ha ezután az Isten, a bűnért ezen helyre is el nem küldi. E müvében írja Cserei, hogy Steinwille hadparancsnok katonáit a contágiótól jobban conserválbassa, sok reggeli italt (pálinkát) főzetett gabonából, abban fenyömagot, ruta leveleket hánytanak, s minden reggel a compániáknak úgy osztogatták, azt itták, nem is döglöttének meg.“ Ezeket írja a ragály ideje alatt a szemtanú történész e pestisről, mely dnlásával minden eddig hazánkban pusztított pestist túlszárnyalt, mi kitűnik abból, hogy például Pozsonyban a lakosságnak csaknem fele elveszett benne, Révkomáromban 9000 embert emésztett el, egyéb helyeken is szokatlan hevességgel pusztított. Azon évben, melyben e pestis nálunk kezdődött, (1709.) Európaszertc szokatlan hideg tél volt, mint Spangár Írja krónikájában (85. lap) a sok és nagy háborúságot, és nyomorúságot az ég is nagyon
