Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
46 szaporítja mind hallatlan nagy hideggel, mind sok es nagy havok iszonyuságával, melynek mind kettőnek mássát az emberek oly könnyen nem látták, nem hallották, ... a többi között minekutánna ez a nagy hideg Vizkereszt napján estve felé kezdődött, ngy annyira elterjedett, hogy a miatt, az égi madarak, hollók, varjuk, csókák és apró madárkák a fákról fagyva hullottak,“ . . . Velence körül a tenger befagyott, a föld 3 röf mélységben fagyott meg, és mint Lan- cisi mondja — a hideg akkor több embert ölt meg, mint akármely dögvész. Ezenkívül az aldunai tartományokban orosz, Lengyel, Magyar és Erdélyországokban marhavész — Rinderpest — ütött ki, állítólag e vész miatt akkor Európában egy és fél millió darab marha hullott el. E borzasztó ragályos pestis Magyar és Erdélyországot egész 1709-töl 1713 ig pusztította, az országnak most egy, majd más részén ütve föl tanyáját, s számtalan emberéletet, többet 300,000-nél kioltott, bátran kimondhatjuk, többet az épen folyamatban lévő kuruc háborúnál. E pestist leírták hazai orvosaink közül Möller, Köleséry, Schwab, Gen- sel, Löew, Benza; a ragály gátlására az akkori viszonyok között, mind a császáriak, mind a felkelők megtették, a mit tehettek; 1710-ben az esztergomi prímás elnöklete alatt alakult és állíttatott föl Pozsonyban az első magyar egészségügyi bizottmány, a ragály gátlása céljából, ez a pestis elfojtására mindent elkövetett, dicséretes buzgósággal igyekezett rendeletéinek érvényt szerezni, a pestises helyeket, zárvonalak — cordon — húzása által különbé el a még nem fertőzött helyétől, a ragály tova hur- colásának megakadályozására vesztegházakat állított fel, melyekben a veszteglési időt 40 naj)i tartamra szabta, a közlekedést, holmik szállítását, vásárok tartását, bucsujárá- sokat, halotti szertartásokat betiltotta, a ragályzottak ruháit elégettetni rendelte, s hatóságilag közhírré tétette, miként
