Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

Í>1

Ol

hasba esett; e járvány a hadsereget 20,000 harcostól fosztó meg. Ugyanekkor a had sanyarai miatt Magyarországon éhség is uralkodott, elannyira, hogy a nép a mezon szedett parajt ette ; Sopron táján és a Rábaközön a szegény lakosok kutyáikat, macskáikat is kénytelenek voltak megenni éhségükben.1) Miskolc vidékén is éhínség volt, mint ez a városi jegyzőkönyv 121-ik lapján olvasható, — holott sokan a nagy drágaságban éhelhaltak, jó magabiró emberek ebet, macskát a nagy éhségben megettenek.

1688-ban egy járványos bőrbetegség a csaláng, — Nesselkrankheit — lépett föl, mely a meglepetteket csalán- csipéshez hasonlatos fájó viszketegséggel kínozta, a bőr felületén garas és tallér nagyságú daganatok keletkeztek, melyek fehér, vagy vörös hólyaggá alakulva, rósz indulatu, folytonosan tartó lázak kíséretében jelentkeztek.2)

1690-ben ismét pestis dúlt, mely még 1692-ben is mutatkozott és tizedelte a sokat szenvedett ország lakosait. E pestis alkalmával, mely Horvátországon is öldökölt, Lipót király Magyar és Horvátország határait elzároltatá, s szigorúan örizteté, nehogy a ragály többi tartományára is kiterjedjen.3)

1692-ben Buda és Pest környékén dögvész, ugyszinte Pétervárad körül vérhas és mirigyhalál pusztított, különösen a császári hadseregben ; Szavojai Jenő a fővezér maga is megbetegedett, és hadi népe közzül, több mint 30,000, többnyire német halt meg, részint az említett kórokban, részint a tábori hagymáz miatt.4)

Minthogy a dögvész, himlő, hagymáz, de kivált az első és utóbbi hazánk földén számtalanszor dúló pusz\

’) Horváth Mihá 1 y. Magyarok története IV. köt. 1G2. lap.

") L i n z b a u e r. Cod. med. I köt. 334. lap.

3) L i n z b a u c r. Cod. med. I. k. 335. lap.

4) H o r v á t h M i h á 1 y. Magyarok története. IV. köt. 225. 1.