Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

Ä tapasztalat-szentesitte tudomány azt tanítja, hogy az emberi nem betegségei sem idő, sem földrajzi elterjedés szerint nem egyformák. A történelem számos köralakot említ és mutat föl, melyek hajdan nagyon el voltak terjedve, s dűlő pusztításokat tettek a föld népe között, mai napság ismeretlenek, eltűntek; inig viszont a régiek előtt ismeretlen kórok, ma tömérdek emberéletet kioltanak, s romboló lefolyásuk miatt közrémület tárgyai.

Tudjuk: hogy valamint sok növény van, melyek csak bizonyos helyeken találhatók, hol vadon nőnek, virulnak, ellenben saját égaljok, lelhelyöktöl elszakittatva, más világrészbe vitetve, ott gondos mivelés és ápolás mellett is seny- vednek, vagy kihalnak, ép úgy van sok oly kór, melyek csak bizonyos helyeken származnak, melyeknek e szerint bizonyos lakhelyeik, állomásuk, földrajzi határaik vannak, és más égalj, ország, vidék, vagy tájon, önmaguk- tól soha ki nem fejlődnek, ha csak oda mesterséges utón módon át nem plántáltatnak, be nem hurcol tatnak.

Minden éghajlatnak megvan az a természeti sajátsága, hogy fogékonynyá teszi lakóit egyik vagy másik bántalom iránt, és gyakran más nemű kóroktól megóvja, vagy azoknak dühét mérsékli. így például Lengyelországban otthonos baj az úgynevezett lengyel fürt, hazánkban a mocsár- láz, pokolvar az alföldön, Hollandiában a hudkö és siily, Angliában az angol kór, Izlandban a májgamócz, a lappok között a rák nagy pusztítást tesz, Ferro szigetén a sömör uralg, (a sok halevés miatt?) a töröknél a pestis, Majland- ban a pellagra, Abyssiniában a galandféreg, a Biala-öbölnél