Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
21 ez ideig* meritgettek, korántsem kiapadliatlanok, és csalhatatlanok, kezdték belátni, hogy az orvostan örökkön és szakadatlan haladé, korántsem megállapodott, exact tudomány, hanem az még sokszoros javitást, tökélyesitést igényel ; ez okon az orvosi tekintélyeknek, kikhez eddig szolgaikig ragaszkodának, csillaga letünöfélen vala, s a varázs, mely Hippokrates, Galen, Celsus, Avicenna stb. neveihez kötve volt, lassanként enyészni kezdett; belátták, miként kísérleteket kell tenniök, hogy ez nj járványok lényegeit, kellő gyógymódjait megtalálhassák; és e tudalomnak kö- ^ vetkezménye megmérhetlen lön. 1527-ben különösen Buda környékén vérhasjárvány pusztított, mely kivált a táborozó német hadsereget annyira meglepte, hogy I. Ferdinánd király kényszerülve volt Budán katonai kórházat szerelni föl, mely aztán ott századokon át fennállott. *) 1529-ben a törökrablás után hazánkban pestis ütött ki, mit a török hadsereg terjesztett szét az országban.* 2) 1534-ben nagymérvű éhínség volt Magyarországon.3) 1541. és 42-ben pestis, és vérhasjárvány dúlt egyszerre, mely kivált a császári hadseregben rendkívül nagy halálozást okozott. E dögvész ellen, az akkori császári s magyar királyi főorvos Ritius Pál, egy hírhedt, sok ideig nagy becsben állott gyógyszert fedezett föl, mely „electu arium de ovo aureo“ nevet viselt; állott pedig ez következő vegyiilékböl, u. m. tojás sárgája, jóféle sáfrány, fehér mustár, szekfü, timpógyökér, arméni vörös föld, térjék, ebvészmagból. E vegyiilékböl készített nyeletet, mint') L i n z b a u e r. Cod. medic. Tom. I. 147. lap. 2) Ko vachics M. Tom I —III 16. lap. 3) P a u 1 i A d a m i. Bibliotheca loimika Bees. 1784. és V a 1 e n- tics. Memoria Epidémiámul et Pestium omnis aevi cronologice proposita. 1784. - 159 lap.
