Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

44. §. Toldalék - Az orvosok Magyarországban

192

orvosokat találunk királyaink óldalán házi orvosokul, a nép közt pedig folytonosan a javas asszonyok végezték az orvosi tisztet, kiknek gyógymódjok kenésfenésben, iralásban, fürdőzésben határozódott. A közép századokban fejdelmi bőkezűséggel dotált főiskolák, mint a Zsigmond alapította Sunda, a Nagy Lajos állította pécsi s veszprémi főiskolák, bár oklevelileg kimutatható is, hogy bennök egyegy orvos is volt tanárul alkalmazva — még orvosokat nem képeztek; kik nemzetünkből az orvosi pályára akarták magukat képezni, azok az olasz, akkori hires orvosképző intézeteket kényszerültek meglátogatni, mintáz 1158-ban alakult bolognai, 1228-ban alakult paduai, római, páviai egyetemeket.

A reformatio kezdetével a XVI-ik században látjuk csak: hogy magyar ifjak is adták magukat az orvosi pályára, de már ekkor nem az olasz, hanem a reformatio hazáját, német, schweici s belga egyetemeket látogatták, minek titka abban rejlik, mert nagyobijára protestáns vallásuak lévén, a hittan tanulmányozása végett keresték inkább föl ez egyetemeket, s az orvosi pálya rövid 3 év lévén, a papival együtt könnyen s kevés költség nélkül kitanulhatták, igy aztán papok és orvosok voltak egy személyben, s a hazában, hol az orvosoknak különben is szűkében voltak — arra a pályára adták magukat, melyik az anyagi érdeket tekintve, részökre előnyösebbnek, kamatosabbnak kínálkozott.

Ilyen híresebb orvosok voltak a magyarok közt a 16-ik században :

Balzarati Vitus János (1529—1575), ki pap és orvos is volt egyszersmind; őt Melanchton Fiilöp ajánlatára — kinek igen kedves tanítványa volt — Perényi Gábor taníttatta a gyógytanra a bolognai és páduai egyetemeken, IV-ik Pál pápának fél évig volt udvari orvosa, de reformált hite itt kitudatván, menekülnie kelle, s hazá-