Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

30. §. Járványok és azoknak befolyása a gyógytanra

82

land — melyek régente túl népesek valának — e fekete halál által pusztultak ki lakóikból.

Tiszta meghatározását e kórnak nem adhatjuk, mert azon kor orvosai is összezavarják magukat e kór leírásában, az valószínűnek látszik, hogy : e járvány ragály útján terjedt tova. A járvány előtt különböző természeti jelenségeket észleltek az orvosok u. m. vulkáni kitöréseket, ködöket, erős szeleket, viharokat, penész növényfajokat, ismeretlen rovarrajokat. A kór lefolyása nem mindenütt volt egyöntetű, csak a halandóság volt mindenütt egyforma. — Kantakúze- nes, ki e kórt Konstantinápolyban észlelte — háromféle alakot különböztet meg, u. m.:

1. halál az első órákban, vagy legföljebb az első napon;

2. hang- és érzékvesztés, halál a 2 —3-ik napon;

3. sújos mellbántalmak, bűzös lehellet, a hörgők kiszáradása, heves láz, néha búbók.

De Mussis szerint e kór erős hideg borzogatással kezdődött, mire azonnal az egész testben most itt, majd amott késszúráshoz hasonló fájdalmak jelentkeztek. Ezután a hónai űrben, lágyék tájon vagy akár a csipőn kemény gümők támadtak, nagy fokú posláz és főfájás kíséretében, mire szenvedhetetlen bűz, némelyeknél véres kiköpés, másoknál evesedő hólyagok észleltettek, halál 1 — 3-ik napon.

Guy de Chauliac a járványnak különböző időben különböző lefolyását észlelte. — Járvány kezdetén folytonos láz és vérpökés voltak a legjelentékenyebb kórjelek, mire halál köszöntött be 3 nap lefolyása alatt, a járvány későbbi időszakában pedig már a folytonos lázzal a hónai és lágyék űrben támadt pokolvarok és genygümők társakoztak, mit legtöbbnyire halál követett.

A ragály időszaka alatt az orvosok magukat dicséretesen viselték, a járványos helyeken maradtak, sokan közzülök