Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
30. §. Járványok és azoknak befolyása a gyógytanra
83 áldozatául is estek hivatásuknak; hosszú vászontalárba öltözködtek, mely testöket fejőktől kezdve egész a bokáig befödte, arcukat madárcsör alakú álarccal látták el, melyre — hogy láthassanak — szemüveget használtak, az álarc csörjét szagos füvekkel, illő olajokkal tömték meg, s ily módon keresték föl a betegeket figyeleteiket távolról téve, maguk tartása a járvány lefolyta alatt, leginkább tekintélyök emelésére volt irányozva, mert tudományuk a kór ellen keveset, vagy éppen semmit sem használt. — Ez irtózatos járvány ellen az orvosok legtöbb sikert mutató gyógyeljárása volt az érvágás, therjék, és a fekélyek helybeli szerelése. A babonás nép a járvány okául a hébereket tulajdonítván — mintha azok a kutak vizét megmérgeztek volna — gyilkos üldöztetés tárgyai lőnek. Másik félelmes járvány volt az angol láz — sudor anglicanus — mely 1486-ban Angliában ütött ki először; továbbá a scorbut, melyről Gregorius Fabricius 1486-ik annálisában ezeket jegyezte föl : „grassatus est hoc anno novus et inauditus in his terris morbus, quem nautae Sa- xoniae vocant „den Scharbok“ qui est inflammatio in membris partium carnosarum, cui quo celerius adhibetur medicina, eo citius malum restingvitur, sin paullo tardior accedit mora, sequitur membri affecti mortificatio, quam graci sphacaelum dieunt. Nam caro ab ossibus defluit, et continua quoque a lue corrumpuntur. Fuit idem morbus contagiosus multorum mortalium gravi periculo“. Ugyancsak e század végén 1493-ban, a nápoly és frank hadjáratok alatt mutatkozott először (járványosán?) a bújakor; melynek okát elsőben a planéták befolyásában lenni hitték, azt állitván : hogy a bősz Saturnus vett hatalmat a jó Jupiter fölött, majd a nagy meleget, majd ismét az árvizet tartották e kór szülőjének, mely 1515-ben Spanyolhonba, 6*
