Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

30. §. Járványok és azoknak befolyása a gyógytanra

81

dása, böjtölés, misehallgatás és tartás, szent helyekre való búcsujárás, templomok és zárdák számára teendő ajándékok voltak az egyetemes gyógyszerek, mi a betegektől követel- tetett. Egyébként a régi korból fenmaradt compositiók, az arab orvosok találmányai, továbbá hódony, ambra, theri- aca voltak a legkedveltebb gyógyszerek.

§• 30.

Járványok és azoknak befolyása a gyógy tanra.

Általánosan elismert állítás — mit egyik hires orvosiró mond — „morbi oriuntur novi, antiqui evanescunt, aliorum complurium natura, forma, intensitas, cum tempore multum mutatur“, ezt itt bizonyítgatni célellenes lenne, azért idéztük, hogy ennek paizsa alatt egy új járványos betegséget mutassunk vele be az olvasónak, mely 1347—1 352-ig irtózatosan pusztítva lepte meg Európát. E járványt, melyet ez előtt még nem ismertek az orvosok, az akkori orvosok „fekete halálnak" nevezték el; Ázsián keresztül pusztítva jött Khinábó! — hol 37 millió embert sodort el — Krimiának 1344. Olaszhont meglátogatta 1347; Frankhont 48; Spanyol- és Angolországokat 49-ben; a hagyomány szerint Európának egy harmadrészét elsöperte ez irtózatosjárvány. A legnagyobb halandóság Olasz- és Francia- országra esett, hol a népességnek több mint 2/3-a elhullott; csak magában Németországban 200,000 falu halt ki tökélle- tesen, Lübeckben egyetlenegy napon harmadfélezer ember halt meg, ugyanott összesen 80 — 90,000; a Hotel Dieu Párisban 500 halottat számlált naponta, nagy családok, népes zárdák egytől egyig kihaltak, s voltak tájak, hol az egész vidéken csak tiz ember maradt élve. Island és Grön6