Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
29. §. Folytatás - A gyógytan a Scholastikusok kezében
79 tudósnak egy egy motoz volt fejében, miképp lehetne találni — mindenki azzal bíbelődött — oly szert, mely minden betegség ellen hasznos szer volna, az ily egyetemes szer csudás hatásától várták egyszersmind az erőt, mely a nemtelen fémeket aranynyá át tudja változtatni. Hogy a gyógytan ily körülmények között és ily methodus mellett, minő a scholastikusoké volt, csak pangott, mindenki könnyen elképzelheti! A gonosz szellemekben és a planéták“ befolyásában való hit oly közös és elterjedt volt, hogy e korszak legtisztultabb nézetű tudósai sem voltak mentek e hibás nézettől, melyre őket az astrologia tanitá. Bár minő foglalkozást akartak végezni, első dolog volt a csillagászokat megkérdezni hogy áll a hóid?! s mint vau a csillagok járása ? . . . s ha az roszat jósolt, a világért sem bocsátkoztak volna semminemű ügyletbe. A csillagok járása és állása szerint alapittatott meg az indicatio morbi és a jóslat; az érvágás különösen akkor vétetett foganatba : ha a hóid a rákjegybe lépett; ha Saturnus jegyében volt : már akkor felette veszélyesnek tartatott az érvágás és hashajtó szerek használata; az ekkori naptárakban pontosan megvoltak jelölve : mikor kell hashajtó, hánytató szereket használni, mikor kell eret vágatni stb. stb. Curiosum gyanánt az érvágást szabályozó orvosi rendeletekből álljanak itt némelyek, melyeket a Regiomontanus (Müller-féle) féle legelső naptárból olvashatni: „hóldújságán eret ne vágass, mert erőtlen lészesz, sem holdtöltén, hanem egy nappal előbb vagy utánna, — a főhöz szolgáló ereket mind ebéd után kell vágatni, a karon valókat ebéd előtt, tavaszszal és nyárban a jobbik karodon vágass eret, őszszel és télben a balkaron ; — kinek tüdője és lépe fáj : vágasson a balkezén való kisebbik úján eret stb. — Tilos eret vágatni hideg időben, mert a „gonosz vér“ megaluszik.“
