Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
3. §. A gyógytan a Hindúknál - 4. §. A gyógytan a Babylonoknál
5 nyúl ganéjból is, téntahalcsont, szárított festékolaj (firniss), nadályok és földi giliszták szinte szárítva, vörös márvány, elefántcsont forgács, békák, kövületekből készült szerek, és régi pénzek, és régi öltönyök, hóviz, embertej stb. — leghíresebb gyógyszerük azonban a gyöngye gyökér — panax quinquefolia — mely a khinai kormány egyedárúja lévén tömérdek hasznot hajt az államnak. A khinai gyógyszerészek szereiket rendesen por, vagy labdacsokban árulják, ez utóbbiakat a jobban eltarthatás végett viasz hüvely- lyel vonják be. §. 3. A gyógy tan a Hinduknál. A hinduknál a gyógyászok — shamanok — orvosok, és sebészekre voltak felosztva, s rendes gyógyszerül kenőcsöket és tapaszokat használtak, melyeket hogy annál foga- natosabbak legyenek, titkos bűvészi mondatok kíséretében alkalmaztak. §• 4. A gyógytan a Babylonoknál. A babyloniak kitették betegeiket az utcára, s a járókelők önbelátásuk szerént javallottak a szenvedőknek gyógyszereket. így módon képződtek bizonyos gyógymódok, melyek atyáról fiúra hagyományozva az előforduló esetekben minden különbség nélkül alkalmaztattak. — Idők folytán az ily gyógymódok gyűjteménye képezte a megállapított dogmatikai — hagyományos gyógytant, — mely később aztán kötelező erővel birt az orvosokra, s jaj volt
