Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

2. §. A gyógytan a Khinaiaknál

4

viz uralkodik, az annak megfelelő veséknek ütere mély, és finom. — Ha az ütér, melyet az öt nemes részek (u. m. máj, szív, gyomor, tüdők, vesék) mindegyikének a különféle évszakok szerint kijelöltünk, ellenkező értelemben változik, az élet veszélyben forog. Untató lenne az ütér többi változatait előszámlálni! legyen ennyi elég mutatványúl az idézett munkából.

A Khinaiak a tűszúráshoz és moxávali égetéshez kitünően értenek; az összebonyolódott orvosi rendeleteket úgy tartják foganatosoknak, ha bizonyos szertartással kötik egybe; — naptáraikban pontosan kiteszik az időt az érvágás- és hashajtásokra; ezeken kívül tapasztalatilag gyógyítanak számos betegségeket, melyek Európában orvosolhatlanokúl tartatnak; s a fiivészet minő előhaladást tett nálok? . . . különös modorban tudják a virágok színét megváltoztatni a száron, siettetni a virágzást és gyümölcsözést stb., alakításokat eszközölni a növényekben, melyek gyönyört s bámulatot keltenének nálunk; és mindezeket századok hosszú sora óta tudják, ... és csak a rajtok nehezedő államszerkezet, s intézvények fcrdesége oka annak, hogy a tudomány ez ágaiban nem haladtak.

Khinában a gyógytárak jelenleg is dúsan föl vannak szerelve, szintúgy mint az európai gyógytárak. A khinai orvosoktól alkalmazott legsajátságosabb anyagokat akarom még itt megemlíteni, mint azokat Dr. Hobson megvizsgálta, ilyenek, a madárfészkek, szárított vörösfoltú gyíkok, a szarvas marhának üde hajtása, békatekenők, kutyahús, állatcsontok, az ember testéből különféle készítmények, cethalfogak, gyöngyház, kigyóbőr, cápagyomor és fog, őz- és bivalinak, szárított selyem hernyók és azoknak ganéja, bambusz, zerge és egyszarvú szárú reszelve, medve epe, ember ganéjból különböző készítmények, ugyszinte házi