Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában
99 kevéssé engedjen, és ne a beteg előtt, hanem annak ápolói előtt sorozza elő az ételrendet. 12) Ha a beteg kérdezni fogja a gyógyszerek felől, keveset feleljen rá, de önmaga a szükséges teendőket hiven és igazán végezze el. 13) A kór ha nem enged : a szorgalom reá annál nagyobb legyen. 14) Ha a beteg fölgyógyult, ne menj felé, ne hogy pénzvágyónak lássanak; kerüld a minden roszak alapját, a fösvénységet, és ok nélkül, de különösen az Isten segítségül hívása nélkül semmit ne tégy !... így leszesz jó orvos ! Plater Felix, ki a betegségek osztályozását első kísérletté meg „praxis medica“ 1602. című művében. Fuchs Lénárt, 1565, tübingai tanár, ki Németországnak ez időben elsőrangú tudósa vala, írott műve „de curandi ratione libri octo“ 1548. — Mutatványul ebből is nehány sort. Libr. II. Cap. 4. „de serpentibus et malignis tonsillarum ulceribus“ ezeket Írja : „hogy ha pedig már a tonsilláknak az ily rosznemű fekélyedései vart — crusta — képeztek : azokat mirabiliter aufert stercus caninum cum melle illitum, quod tum optimum erit, quum canes ossibus antea per biduum fuerint nutriti. Magnopere enim auxiliatur, neque odium sui inducit, neque insvavitatem repraesentat in cibo oblatum. Cinis itera ustarum hirundinum et centaurii minoris usti cinis cum meile . . . Ubi porro crustae solutae fuerint, et ulcera ipsa purgata, hoc remedio utendum erit, quod habet florum rosarum purpurearum unc. 3. croci unc. unam et ß — balaustiorum unc. semis, myrrhac scrup. unum — nucum pinearum repurgatarum unc. 2. — amyli unc. unam — rhois culinarii — aluminis scissilis utriusque unc. un. semis. Tritis et subactis meile ad illitionem utere.“ 7
