Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)
Dr. Parassin József: A népbetegségek elleni védekezés
'96 Y gyógyítható voltát, mert látunk kétségtelenül gyógyult és gyógyuló eseteket. Ezek azonban a mi szempontunkból számba nem jöhetnek. Nem pedig azért, mert elenyészően csekély szá- múak az állandóan áldozatul esők és megbetegedők számához képest. Szociális szempontból a tuberkulózist csak úgy szemlélhetjük, mint tömeg jelenséget, de nem nézhetjük a gümős egyént, a beteg individuumot. Ha pedig így nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a tuberkulózis szociálpathológiai szempontból ma is éppen annyira gyógyíthatatlan betegség, mint régente volt. A tuberkulózisnak ilyen szemléletéből származnak bizonyos jelzői e tömegbetegségnek. Egyesek »proletárbetegség« - nek látják, mások, különösen Rubner, »lakásbetegségnek« nevezik, Mosse viszont »gyomorkérdés«-nek mondja. Ezek a defi- niciók, ha értékes megfigyelésekből fakadnak is, nem merítik ki a népbetegség karakterét, csupán egy-egy jelentős szociális faktor szerepét domborítják ki. Rendkívül szövevényes szociális kapcsolatokat kell itt szemügyre vennünk és elemeikre bontanunk. Csak így ismerhetjük meg a tuberkulózisnak, mint népbetegségnek a sajátosságait és jelölhetjük meg a helyes utakat a szociális gyógyítás mikéntjére. Hogy ezeket a kapcsolatokat láthassuk, szükségünk van arra, hogy ismerjük általában a tuberkulózis járványtanát s azokat a tényeket, melyeket a statisztikai kutatások derítettek fel. A tuberkulózis endemiológiája. A tuberkulózis endemiás jelenség, vagyis egy területnek helyi fertőző bántalma. Tehát tájkórság, mely évszázadokon át szóródott szét és fészkelte be csiráit egy-egy földterület, ország, helység lakosságába, családjaiba. Az endemia szinte oly régi, mint maga az emberiség. A tuberkulózis történetéből tudjuk, hogy a tüdővész, vagyis a tüdőszövet beolvadása, mely klinikailag a terjedő sorvadás, senyvédés képében zajlik le, az emberiségnek mindig igen elterjedt betegsége volt. Hippokrates már igen tökéletes kórrajzát adja a tüdőbeli gümősödés folyamatának s azt alkati bántalomnak tartja. Hippokratestöl a középkoron át a kór- boncolástani kutatások felvirágzásáig terjedő időkből birtokunkba jutott minden feljegyzés és orvostudományos munka foglalkozik olyan kórállapot magyarázásával, mely csakis a gümőkórra vonatkozhatik. Ezekből világosan kitetszik e betegségnek általános ismerete és nagy elterjedtsége is. Számszerű adatokkal természetesen csak az új kor, a mi korszakunk statisztikai adatgyűjtése szolgálhatott.
