Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - II. Az egészséget fenyegető káros tényezők elhárítása - B) Járvány-rendészet - B) Különös intézkedések egyes járványos betegségeknél - I. Magyarországon otthonos (endemikus) járványok
346 adatok alapján elrendelte az összes pellagrások felkutatását, bejelentését és nyilvántartását. Minden községi és körorvos a hivatalos működése területén talált pellagrás betegekről rendszeres és folytatólagos nyilvántartást köteles vezetni, melybe az illetők neve, személyi adatai s a betegségének lefolyására vonatkozó adatok (gyógyulás, javulás, elmebaj mutatkozása) pontosan feljegyzendők. A járásorvosoknál a járásuk valamennyi községében talált pellagrásokról, a tiszti főorvosnál pedig a törvényhatóság egész területén levő pellagrás betegekről kell névszerinti kimutatást vezetni. A községi (kör) és járásorvosok kötelessége a nyilvántartott betegeket, különösen a tavaszi hónapokban többszörié megfigyelni s a talált eredményt a nyüvántartásba bejegyezni. A pellagrásokat nyilvántartó valamennyi törvényhatóság köteles az összesítő kimutatást minden év szeptember 1-ével a belügyministernek bemutatni. A súlyos pellagrában szenvedőnek talált betegeket lehetőleg kórházba, illetve elmegyógyintézetbe kell küldeni; a házi ápolásban maradókat a hatóság anyagi segélyezésben részesíti s természetben nyújt nekik célszerű élelmiszereket: szalonnát, búzát, rozsot, hüvelyes főzelékneműeket stb. Ezen intézkedések helyes és célszerű voltát legjobban bizonyítja a pellagra esetek kevesbbedése; 1902-ben azonban szükségessé vált a pellagrával sújtott vármegyék lakosságát felhívni, hogy a penészes és dohos kukorica élvezetétől tartózkodjék s a még. nem teljesen érett, zsenge magot elrakás előtt gondosan szárítsa meg és azt jól szellőzhető helyen tartsa. Ámbár rossz termésű esztendők a pellagrások
