Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)

Első könyv. Alaki és általános határozmányok - B) Közegészségügyi szolgálat a községekben

városi, községi (kör-) orvosi, továbbá városi (községi) kórházi orvosi és városi (községi) bábaállások betöltése előtt mindenkor meghallgatandó. Rendesen csak az illető város (község) tanácsával (elöljáróságával) érintkezik, ha azonban a város (község) nem intézkedik az általa óhajtott módon, a közvetlen felettes közegészségügyi hatóságot közvetlenül is értesítheti.

Az egészségügyi bizottság veszélyes járvány idejében a polgármester, illetőleg a főszolgabíró elnöklete alatt helyi járványbizottsággá alakni, a szükséges óvórendszabályok végrehajtásánál közreműködik és saját hatáskörében intézkedik is. (Új Et. 35. §.)

A törvénynek az a rendelkezése, amely szerint az egészségügyi bizottság elnökét saját kebeléből választja, korlátozást nem tartalmaz ugyan, abból a körülményből azonban, hogy az orvos a törvény 9. §-ának 16. pontja szerint az egészségügyi bizottság előadója, valamint abból, hogy a gyógyszerészek a bizottság egyes intézkedései által anyagilag érdekelve lehetnek, következik, hogy az elnöknek az orvosok, vagy a gyógyszerészek sorából való választását mellőzni kell.

Az egészségügyi bizottságra vonatkozó rendelkezést föl kell venni a város (község) szervezési szabályrendeletébe s ugyanott kell megállapítani az egészségügyi bizottság ügyrendjét is. (Utas. 31. §.)

2. §. A községi (kör-) orvosok.

1. Alkalmazásuk.

Minden város, minden vármegyei székhelyül szolgáló község, továbbá minden község, amelynek legalább 5000 lakosa van, városi, illetőleg községi orvost alkalmaz.

E szabály alul a vármegyei törvényhatósági bizottság a község képviselőtestületének, a főszolgabírónak és a vármegyei tiszti főorvosnak meghallgatásával kivételt tehet arra a községre nézve, amely e törvény életbeléptekor valamely betöltött orvosi körbe van beosztva. (Új Et. 3. §.)