Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)

Általános rész - A mozgásra szolgáló készülék villamos magatartása

Gerincvelő-bajoknál a bőr táplalkozás-zavara sem hiányzik; így körömbaj, bőrpír, hólyagos, fekélyes börbajok, melyek néha szoros kapcsolatban vannak a nyilamló fájdalmakkal, miután a tüneteket előidéző ok közös. E tünetek azt bizonyítják, hogy — szürke — hátsó- központi gerincvelőrészletek, de meglehet csak a gerincvelő-dúcok betegek. Valószínű, hogy a bőrt tápláló idegközpontok a hátsó oszlopok dúcai.

A heveny vagy idült fölfekvés (decubitus) is ide tartozik, a mint azt heveny gerincvelőlobnál, a gerincvelő össszenyomatásánál látjuk; többnyire a keresztcsont középtáján vagy két oldalán ül (egyoldalú gerincvelőbajnál, a bajjal az ellenkező oldalon). A mellső oszlopok bántalmánál felfekvés nem fordul elő.

Valószínű, hogy a felfekvést a vérkeringés akadályozottsága idézi elő, hogy e mellett mennyiben folynak be itt, valamint általában a trophicus zavaroknál, az edénymozgató idegek, — a melyek a gerincvelőből eredve, az együttérző idegekhez futnak, — eddig ismeretlen.

Legutób Jarisch symmetricus bőrbajoknál azt találta, hogy a szürke tengely izgatott volt úgy, hogy nem jogosulatlan a gondolat, miszerint némely bőrbaja a táplálkozást közvetítő gerincvelőközpontok bizonyos bántalmának következmenye.

Fel kell vennünk, hogy az izom- működés és izom-táplálkozásnak ugyanazon központ felel meg.

A MOZGÁSBA SZOLGÁLÓ KÉSZÜLÉK VILLAMOS MAGATAIITÁSA.

Miután az izmok tápláltsága idegeik, illetőleg a nekik megfelelő központok tápláltságától függ, másrészt pedig az ép idegek villam- íolyam által könnyen izgathatok, következik, hogy a villamosság felvilágosít az idegek, illetve központaik tápláltatásáról, valamint az izmokéról is.

Kórismézéskor szükséges, hogy a villamosságot külön alkalmazzuk úgy az idegre, mint az izomra. Figyelnünk kell a leggyengébb áramra, mely a hüdött izomban még összehúzódást kelt. A vizsgálás céljára sarkított áramot használunk, vagyis a differens sarkot lehetőleg a vizsgálandó ideg vagy izomra helyezzük, mialatt az indifferens sarok a test távolabbi közömbös részén (pl. a szegycsonton, a gerincoszlopon, térdkalácson) nyugszik.

A Kathode (nemleges sarok) különösen záráskor izgat (vált ki