Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - A mozgásra szolgáló készülék villamos magatartása
46 rángást) az Anode (tevőleges sarok) főleg az áramnyitásakor idéz elő rángást; s ilyenkor a Ka. hatása (rángás) erősebb az An. hatásánál. Ebből egészséges egyéneken a következő rángástörvény alakul, a melyet Erb bárom fokozatra osztott: I. Fokozat, a gyenge áram : csak KaZR vált ki. II.Fokozat, középerejű « : erősebb KaZR A AnZR + AnNR-t III.Fokozat, erős « : a KaZR görcsösé lessz (Tetanus) tehát KaZTe; AnZR, különösen erős AnNR. Izmokon a nyitáskori rángás gyengébb mint idegeken. Kendes állapotban úgy a faradés mint a galvan-áram, midőn mozgató idegre hat, egyenlő gyors izom-összehuzódást eredményez, ezen összehúzódás állandóan ismétlődik faradés áramnál, galván áramnál csak az áram megindításakor és megszakításakor nyilvánúl. Idegtáplálkozás-zavarnál csökken a villamos ingerlékenység. Izomra azonban nem ily egyszerűen hat a villamosság; t. i. hat úgy az idegvégződésekre, mint az izomrostokra. Ha az ideg elfajúl, úgy sem a reá ható faradés, sem galván-áram izom-összehúzódást nem kelt. De ez esetben közvetlenül az izomra ható faradés áramra az izom maga sem felel; jeléül annak, hogy az ideg-elfajulás az idegvégződésekről az izomra is átterjedt. Kísérletekből is tudjuk, hogy a Curare a mozgató idegvégek ingerlékenységét az izmokban leszállítja úgy annyira, hogy erős faradés áramra van szükségünk, hogy ily izom összehuzódjék. A míg tehát egy elfajúlt ideg izma a gyors egymásutánban reá ható faradés áramra nem felel, az állandó galván-áram az izomra alkalmazva meg összehúzódást kelt. Természetes az ép idegben a hatás gyorsabb, az elfajult idegnél lassúbb, vontatottabb és azt tapasztaljuk, hogy míg rendes körülmények között a zárási rángás a nemleges sarkokon (a Katódnál) erősebb, mint az Anódnál, a tevőleges sarkon, az elfajuló izomban a rángások egyformák, sőt a viszony megfordított (An Z.R. — vagy > Ka Z.R■). Erb után, ha a faradés áram már hatástalan, az izomban galván-áramra még fennálló fokozott ingerlékenységet «elfajulási reactionak» (elfajúlási rángás) nevezzük, a mely teljes vagy részleges lehet. E tünet jele annak, hogy az ideg elfajúlt akár erőszak, csúz, ólommérgezés, diphteritis, vagy más (pl. neuritis multiplexnél ragályozás) környi ok folytán, akár az idegközpontnak, a mozgató dúcsejtnek, elfajulása folytán. Ha tehát ott találjuk az elfajulási rángást, a hol az izom idegének környi betegségét kizárhatjuk, a mikor az
