Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)

Általános rész - A gerincvelő mint a visszahajlás központja

nuló izgalmi tüneteket értünk, a melyek abban állanak, hogy bizonyos testrészek különös, akaratlan lassú mozgásokat végeznek; ily részek különösen gyakran az újjak, az arc egyes részei, a lábak; néha a mozgások féloldalúak (Hemiathetosis). E tünetek többnyire agyvelő-bán- talmaknál fordúlnak elő.

Osszrendezetlenség. (Ataxia.) Az izomzsong fokozódásával járó mozgászavarokkal, ellentétben gerinvelő-bajoknál, egy másik mozgászavar is előfordúl, a mozgások összrendezetlensége. E zavar gerincvelősorvadásban levőknél jellemző, a kiknél a gerincvelő hátsó kötegel betegek (szürkén elfajúltak). Itt úgy az izomzsóng, mint az izomérzékenység apadt, miután az ellentétes izmok kölcsönös feszülése és ellazulása, mely egészségesek akaratos mozgásánál megvan, részben vagy teljesen megszűnik. Innen van, hogy a szándékolt mozgások helytelenül vitetnek ki, dacára, hogy a nyers izomerő ép; e kórtünetet összrendezetlenségnek ataxiának nevezik. Iia az izomérzés apadt, ez súlyosbbítja az ataxiát (1. Erzészavarok 53. lap). Ily betegnél hiányzik továbbá az izmok pontos együtt működése, mely »rendes körülmények között, midőn a reflex ép az akart mozgásokat jellemzi; de a viszonlagos durva izomerő megvan tartva. Természetes! hiszen a gerincvelőnek érző izomidegeket tartalmazó felhágó reflex-ivrészlete nagyrészt beteg. Miután pedig e BuRUACH-kötegeken a hátsó ideggyökök idegrostai is átjárnak és ezek szükségképen szinte szenvednek, könnyen megérthető, hogy a bőr, az izmok és az ízületek érzés zavara honnan ered s mi okozza a mozgás-zavarokat, különösen, ha hozzájárul még az állapothoz néha a hátsó oszlopok bántalma is.

Az alvégtagok összrendezetlenségét majd úgy vizsgáljuk, hogy a beteget fölemelt fővel, egyenes vonal mentén járatjuk; ilyenkor ha a beteg atakticus, inog; majd pedig a test egyenes állását vizsgáljuk, a beteget felállítjuk, lábait (a sarkot és a lábujjakat) összetétetjük és szemeit majd nyitva, majd zárva tartatjuk. Ha a beteggel bizonyos cél felé törekvő mozgást vitetünk ki gyorsan, úgy e mozgás szabatosságából is megítélhetjük annak összrendezettségét. A betegen egyik vagy két lábán állásakor látható ingást «Romberg-tünetnek» nevezik. A mozgáskor nyilvánuló ataxiát locomotricus ataxiának nevezik, az álláskor nvilvánulót staticus ataxiának. A felvégtagok ataxiájában szenvedő, ha kezeivel valami után nyúl, túl megy a célon. Az ataxia különben a test mindazon részében nyilvánúlhat, a mely az akarat hatalma alá rendelt izmokkal bír; lehet tehát a gége és a szem is atacticus stb.