Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - A vizelés és a székelés reflex-központja
40 Ha a beteg egyensúlyát elveszti, ha feje szédül, s testével egy oldal felé dől, az Bechterew szerint a nyúltvelő oliva-jának (olajka) sérüléséből is származhat, szerinte az olajkák szoros összefüggésben vannak, a kis-agygyal — a hová látó- és halló-ideg rostok tartanak, — sőt azt állítja, hogy a GoLL-kötegek is az olajkákban végződnek. A kis-agyat is az összrendezés központjának tekintik. Schiff szerint a kis-agy csak azon részének bántalma okoz összerendezetlen- seget és a sértett oldalra dőlést, a mely kis-agyrészlet a 4-dik agy- gyomrocshoz közel van. Nothnagel szerint a vermis (féreg) közvetett vagy közvetlen sérülése ingadozást, tántorgást okoz. A középső-kis- kocsány bántalmánál is a szenvedő oldal felé esik a beteg. Laborde szerint egyensúly-zavart okoz továbbá a fül félkörös csatornáinak s a corpus restiforme-nak sérülése is. Megkülömböztethetünk e szerint egy agyeredetű és egy gerincvelőből eredő ataxiát — összendezes zavart, az ataxia természetesen izommal biró különböző szervekben nyilvánúlhat. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy elterjedt környi érző-idegbántalom is okozhat ataxiát (1. a Környi-neurotabest.). E szerint van tehát környi ataxia is, és központi ataxia is, ez az agy velőkéreg bántalmától ered, s vele mindig agytünetek is járnak, mint pl. arcidegbántalom, hemianopsia, aphasia, féloldalú ataxia. Az akaratos törzs és végtagizmok reflex-központain kívül a gerincvelőben még néhány rendezett mozgást közvetítő reflex-központ van, a mely a nyúlt-agynak, valamint az agynak is alá van rendelve, e központok a gerincvelő-betegségek kórisméje tekintetéből igen fontosak. Ilyenek: A YIZELÉS ÉS SZÉKELÉS KÖZPONTJA (centrum vesico-spinale : centrum ano-spinale). E központok az ágyék-duzzanatban fekszenek; kutyánál a 4. és 5., házi nyúlnál a 7. ágyékcsigolya táján. A végbél bélsár- vagy légtartalma, valamint a hólyagban levő vizelet izgatást gyakorol a bél vagy hólyag falára és abban (peristal- ticus) körmozgást vált ki (a hólyagnál ezen időnként megújuló gyenge izomösszehuzódások, a megteltség ingere által támasztott reflex-tünetek). E mozgások végre legyőzik a részben harántcsíkos izmú hólyag- és végbél-zárizmot, a mely eddig szinte reflectoricus ingerület által
