Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - A gerincvelő mint a visszahajlás központja
35 működés, magasabb központból eredő befolyáshoz van kötve. S így a cortico-muscularis rostrendszer legcsekélyebb izgalma is az ínreílexek fokozottságában fog nyilvánulni. Azt kell hinnünk, hogy azon bán- talmak, melyek e pályák izgalmát hozzák létre, a mozgató gerincdúcokat is izgatottakká teszik s ezek kifolyása az élénkebb ínreflex. Ha e pályák elfajulnak, úgy a dúcok izgalma oly nagygyá lessz, hogy a hozzájuk tartozó izmok megmerednek, sőt állandóan zsugorodnak. Ilyenkor a reflex vizsgálatakor lábgörcstünetet, vagy a térd-kalács inának gyors kopogtatásakor tartós alszár görcsöt (epilepsia spinalis) észlelünk. A mellső oszlopok dúcainak ezen, a pyramisrostok elfajulása által feltételezett izgalma később zsugorodást okozhat, ilyenkor az izmok elsorvadnak s az ínreflex kialszik. Látjuk tehát, hogy az ínreflexek, a pyramisrostok s a mozgató gerincvelőducok állapotának érzékeny jelzői. A gerincdúcok izgalma azonban a pyramis-rostok betegsége nélkül is felléphet pl. méhszenvnél. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a mozgató agyközpontok izgatottságának a gerincvelőre gyakorolt dynamicus hatásából magyarázni a tüneteket. E mellett az érző agyközpontok hűdése érzéstelenségben nyilvánulhat; s ilyenkor fokozott ínreflex mellett a bőrreflex hiányzik; míg ellenben az érző központok izgalmánál túlérzékenység, és fokozott bőrreflex nyilvánul. Hamianaestheticus méhszenveseknél az érzéstelen oldal bőrreflexe kialudt, de az ínreflexek fokozottak. A (mély) ínreflex-kör tehát független a (felületes) bőrreflexkörtől. Gerincvelő sorvadásnál a térdínreflex hiányzik s a bőrreflexek épek vagy fokozottak. A gerincvelődúcok izgalma függetlenül az agy velőtől akkor nyilvánul, ha a gerincvelő mentén a dúcokhoz térő pyramispályák megbetegszenek. Tudjuk továbbá, hogy strychnin a gerincvelő szürke állományát izgatja és természetes, hogy a szürke állomány izgatottságánál a legkisebb környi inger, pl. egy pöscsap alkalmazása, a fokozott reflex miatt rángó-görcsökben, sőt derűiében nyilvánulhat. Megerőltetések, izzasztások, fárasztó utazás,^ gyengítő gyógykezelés után is lehet tapasztalni reflex-fokozódást. És megfordítva, az agyközpontoktól függetlenül minden a mozgató gerincdúcokat bénító ok (pl. sérülés, vagy a gerincvelő tengelyének bántalma) megszünteti az ínreflexeket. Erős kedély behatás is gátolhatja a reflexmozgasokat; továbbá a chloroform, mophium, kali-bromatum s állítólag a lehágó állandó áram is. Különben a gerinczvelő reflexingerlékenysége nem minden embernél egyforma, igen kifejezett az ifjú korban, apad az évekkel. 3*
