Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - A gerincvelő mint a visszahajlás központja
34 magyarázatára fölvett izomzsong létezik — mit újabban ismét kétségbe vonnak — a mellett bizonyítanak Ludvig és Cyon kísérletei, a melyek szerint a mellső gyökök és ezek végszervei az izmok nagyobb ingerlékenységgel bírnak akkor, ha az érző rostok épek s a midőn ezek útján ők állandóan új ingereket kapnak. Az izmok ezen élettani feszültsége kórosan fokozott vagy csökkent lehet; fokozódhat izomderméig, állandó zsugorodásig, apadhat sorvadással járó petyhüdtségig; ezen állapotok további foka az igen nagyfokú, — vagy teljesen megszűnt — ínreflexek. Az (említett) reflex-mozgásokra nem csupán a gerincvelő foly be, befoly azokra az agyvelő is. Akaratunk segélyével gátolhatjuk a reflexeket, azaz akarat-ingerületek által, melyek a pyramis-rostokon át az agyból a mozgató gerincvelődúcokhoz jutnak, uralhatjuk e mozgásokat. Ennélfogva a mozgató agykéregközpontokat reflex-gátló központoknak is kell tartanunk. Az agyban (Setschenow) még más reflexgátló-központokat is vettek fel, ép úgy agyból eredő gátló-rostokat is, a melyek a gátló ingerületeket vezetnék. E viszony, ha létezik, olyan kell hogy legyen, mint a pyramis-rostok viszonya a reflex-ívekhez. — De lehető az is, hogy a pyramis-rostok a vezetői úgy az akarat ingerületének, mint a reflex-gátlás ingerületének is, mert érthető, hogy egy reflex-mozgás meggátolható az ellentett mozgás kivitelére szánt izom akaratos beidegzése által. Ha az akaratnak útja a mozgató gerincdúcokhoz megszakadt, úgy a reflex-mozgások, — ha a reflex-kör ép — korlátlanok és fokozódásuk mint kóros tünet nyilvánúl. Újabban (1. Archiv f. Psychiatrie u. Nervenkrankheiten 188A Dr. Schwartz : «Zur Lehre von den Haut und Sehnenreflexen») úgy látszott mintha a mozgató agyvelő-központok és az ezekből eredő, cortico-motoricus idegrost-rendszer csupán az ínreflexekre hatna és az érző agyközpontok csupán a bőrreflexekre. De dr. Schwartz kísérleteiből azon következtetésre jut, hogy: «ha valamely hatány — akár agysejtek pusztulása folytán, akár távolabbi okból — az agy mozgató vagy érző részleteit többé-kevésbbé hűdötte, akkor ugyanezen ok, a gerincvelő azon központaira is többé-kevésbbé hűdítőleg hat, a melyek az illető agyközponttal közvetlen összefüggenek; ha ellenben a kóros hatány egy agyrészletet izgat, úgy az izgatottság az e központtal közvetlen összefüggő gerincvelő-reflex-központban is nyilvá- núlni fog, mint nagyobbfokú ingerlékenység». Fel kell tehát vennünk, hogy a gerincvelő rendes reflex-működése, mint állandó, korlátozott
