Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)

Általános rész - A gerincvelő mint a visszahajlás központja

31

a) A bőrreflexek. Ha a külbőrt egy tűvel megszúrjuk, körmünk élével karcoljuk, vagy egyszerű érintés, megfújás által izgatjuk, úgy néha az izgatott bőrrészlet mintegy megrezzenve gyorsan össszehúzóclik, sőt néha összehúzódik még a bőr alatt lévő izom is. Egészséges emberen ily módon a láb talptól a nyakig mindenütt felületes (illetve bőr-) reflexek egész sorát nyerhetjük (szúrás, simítás, csiklandás által).

Kórjelzés céljából fontosak a következő bőr-reflexek :

1. A talpreflex (ha a talpat simítjuk vagy megszúrjuk, a láb ujjai kifeszűlnek, ha az inger erősebb, vagy a reflex-központok izgatottak, akkor a talpra gyakorolt ingerre az egész végtag erős rángást végez); e reflex az ágyékduzzanat alsó részletének épségétől függ:

4. Fartájreflex (Gluteusreflex); a far bőrének izgatására a farizom összehúzódik), szintén az ágyék-gerincvelő épségétől függ körülbelül a 4—5. ágyékideg magasságában.

3. Hererázó (Cremaster)-reflex; abban áll, hogy a comb belső felületének izgatására pl. valami hideg testtel, vagy körmünk élével, a hererázó összehúzódik (a here felhuzatik); e reflexközpontja az első és második ágyékideg magasságában van.

4. A hasreflex. A hasbőr simításakor a megfelelő hasizom össze- huzódik. Központja a 7—12-ik hátideg magasságának felel meg. A háton a bőrreflexek rendesen nem oly kifejezettek. Említésre méltó :

5. A lapocreflex. A lapoctáj gyenge izgatására egyes izmok válaszolnak, a bőr erős izgatásakor azonban csaknem valamennyi lapocizom összehúzódik s e közben a lapoc kifelé mozdul. Központja a hátgerincvelőben a két legalsó nyak- és a két legfelső hátideg magasságáhan van.

h) ín- (vagy izom-) reflexek.

Ezek közűi különös említést érdemelnek az Erb és Westphal által először (1875 óta) pontosan tanulmányozott:

1. Térd-ínreflex (térdtünet, patellarreflex, Kniephänomen).

2. A lábfő rángó-görcse vagy láb-(görcs)-tünet (Fussphánomen).

3. A karreflex.

Az ínreflex vizsgálatánál a vizsgálandó izmot kissé megfeszítjük s azután annak inát kopogatjuk.

1. A térd-ínreflex.

Ha tenyerünk élével vagy kongtató kalapácscsal ütjük az egyenes combizom kissé megfeszült inát, a térdkalács és az íntapadás helye között, midőn az alszár szabadon lelóg (egyik térd a másikon nyugszik, vagy midőn karunkra lógatjuk a vizsgálandó végtagot, kezünkkel