Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Bonctan
14 A gerincvelő barázdákat mindenütt lágvvelőburok fedi; a barázdák mélysége legjobban haránt metszeten látható; az itt lerajzolt metszet «Schwalbe. Lehrbuch der Neurologie» czimű munkájából való (1. 2. ábra). Látjuk, bog}’ a mellső szélesebb barázda nem oly mély mint a hátsó, és hogy a két részarányos gerincvelőfél velőállomány által, a velőereszték által függ össze. Ezen ereszték, az átmetszeten jól látható két rétegből áll, a mellső fehér eresztékből s a hátsó, csaknem még egyszer oly vastag szürke eresztékből. Ez utóbbi hosszában fut végig a gerincvelő központi csatornája (canalis centralis), a mely az ébrénvi velő-csatorna maradványa. A mellső hosszbarázda a fehér eresztékben (commissura alba) végződik. A hátsó mélyebb hosszbarázda a szürke állományig (a commissura grisea-ig) ér. A gerincvelő alkatát és összetételét legjobban haránt metszeten tanúlmánvozhatjuk. Ily haránt metszet szabad szemmel jól látható toj ásdad gyűrűt ábrázol fehér velő állományból, mely H alakhoz hasonló szürke magot vesz körül; e kéj) a gerincvelő hosszában mindenütt ugyanaz. A gerincvelő szürke állománya, jobban mondva szürke tengelye annál szélesei)!) minél több gyökrost ered a gerincvelő megfelelő helyén, így tapasztaljuk, hogy ott, hol a végtagok idegei erednek: a gerincvelő ágyék és nyakrészében a szürke állomány hatalmas, míg a hát részében keskenyebb. A H alak azonban mindenütt felismerhető; annak összekötő vonala a szürke ereszték. Az ezen ereszték előtt fekvő, arra függélyes szürke oldalrész jobbról és balról a mellső szarv, az ereszték mögött fekvők a hátsó szarvak. A mellső és hátsó szarvak tehát a szürke mellső és hátsó oszlopok átmetszetei. A széles és gumós végű mellső szarvakból széles, elszóld nyalábokban erednek a mellső gyökrostok (mozgató rostok), míg az orsó-idomú hátsó szarvakba a hátsó (érző) gyökrostok térnek be. A fehér állomány köpenykent borítja a szürke állományt, s elrendeződése (átmetszetekben) a két hosszbarázdától, a belépő ideggyököktől, s a szürke állomány alakjától függ. A fehér állomány több rendbeli kötegre oszlik: A mellső kötegeli, a mellső hosszbarázda között s a szürke mellső szarvak között fekszenek; az oldalkötegek, melyek a mellső kötegektől a kiléjDŐ mellső ideggyökök által határoltatnak, ez utóbbiak s a szürke hátsó szarvak között fekszenek. A hátsó kötegek a kilépő hátsó ideggyökök s a hátsó hosszbarázda között vannak. Miután az elszórva szélesen eredő mellső gyökök nem képeznek pontos határt a mellső és az oldalkötegek között, e kötegeket mellső-oldal-kötegek neve alatt foglalják össze.
