Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - II. Csoport. A gyomor reflectorikus idegbántalmai

Henoch.) Azonban mint valódi központi hányást, mely tehát nem visszhajlási volna, csak az olyant tekinteném, mely a liányási központnak közvetlen ingerlése által a nyultagyban magában jő létre; mert csak innen kiindulólag hozható egy pontból a hányásnál közreműködő összes tényezőknek egész serege működésbe.

Ha már most a mindennapi tapasztalat tanítja, hogy az agyban akárhol localizált izgató fogantatok hányást indítanak meg, akkor ezen izgató góczokat épúgy mint más szervekéit környékieknek kell tekintenünk, melyek a liányási központra visszahajlás utján folynak be.

Budge kisérlet utján a láttelep és a csíkolt test izgatását találta különösen hathatósnak. Ez iránt Bamberger rel egyetértőén kórodai alapon azon ellenvetés tehető, hogy az agynak vérömlenyei, habár túlnyomóiag ezen központi góczokat érik, mégis ritkán idéznek elő hányást. Azonkívül, amint említettük, a betegágynál tett tapasztalat mutatja, hogy kóros folyamatok az agynak különböző helyeiből hányást indítanak meg. így találjuk ezt az agy hártyáinak lobjánál, különösen az alapi részen, így a nagy- és kisagy különböző tájainak daganatainál és tályogjainál, valamint agyvérzésnek némely esetében is.

Azonban nemcsak ily durva szövetváltozások szolgálhatnak reflexingerként, hanem egyszerű vérkeringési zavarok is, különösen rögtön fellépett agybeli vérszegénység vagy vérbőség hányingert és hányást idéznek elő.

Az agynak rázkódás által előidézett, még teljesen át nem látszó állapota, valamint a még egészen fel nem derített hemicrania, a jelenleg legdívóbb nézetek szerint, szintén agybeli vérkeringési zavarokon alapulnak, amaz az edénymozgatók hüdése, emez kettős alakjában, az edényidegek tetanusa vagy hüdése által; mindkét betegség hányástól kisértetik. Sőt az agyállománynak úgynevezett molecularis változásai is kiválthatják ezen agybeli hányást. A különböző módon magyarázott tengeri betegséget is csak egyszer látni vagy saját magán tapasztalni kellett, és senki sem fog kételkedni, hogy az az agyból indul ki; mire nézve HENOCH-nak magyarázata nekem elvitázhatlan- nak tetszik. Hisz némely embernél a hintálódzás, gyors forgás, vagy kocsizásnál hátulülés, valószínűleg hasonló, igaz, még fel nem derített módon, agybeli inger által hányást hoz létre. Talán itt is agybeli vérkeringési zavarokkal van dolgunk.

A bódító mérgek és az érzéktelenítő szerek, a bőr alá fecskendett