Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Beosztás - II. Csoport. A gyomor reflectorikus idegbántalmai
hánytatok, és valószínűen a fertőző anyagok is, melyek az általuk előidézett láz kitörési szakában hányást idéznek elő, mindnyájan az agy közvetítésével hatnak. Az agy eltávolítása után állatoknál és betegeknél mély álomban, a hánytatóknak nincs hatása; az agykér- lobnál fellépő hányás a soporosus állapot beálltával megszűnik. De valamennyi itt említett folyamatoknál, melyek ellentétben a góczos bántalmakkal, az egész központi szervet támadják meg, a hányási központ közvetlen izgatása és így a valódi központi hányásnak felvétele nem zárható ki. Legfinomabb és emellett, felfogásom szerint, kétségen kívül környi azon inger, mely íz- és szagbenyomások, undorító látványok, sőt csak a képzelet által is, a kéregállomány közvetítésével, vált ki hányást. Hogy ezen agybeli visszhajlási hányás ismerete mily fontos, minden orvos elég jól tudja. A gümős agyhártyalob kezdő időszaka gyakran napokig hányással járó gyomorbeli megbetegedésnek tartható ; a fejére esett gyermek bajának első következményei számos esetben nem is méltányolt és félre magyaráz ott hányás alakjában mutatkoznak. Az idén egy 1:2 éves gyermeket kezeltem, ki két év előtt makacs hányással jött legelőször a kórházba; az eset hosszú időn át csak egyszerű, heves gyomorhurutnak volt tartható, míg t. i. csak csekély főfájás és étvágytalanság szerepeltek; csupán a hányásnak aránytalansága a dyspepsia többi enyhe tüneteivel volt feltűnő és idegbefolyás által előidézett hányásra emlékeztetett. A később fellépett szédülések, heves főfájás, időnként jelentkező ránggörcsök és mindkét oldali neuritis optica agybeli hányásnak derítették fel az állapotot, mely valószínűleg agydag által volt feltételezve. Utóbbi időben meglepetésünkre mindezen tünetek hónapokon át szüneteltek, úgy hogy a láttompulaton kívül a bajnak semmi nyilvánulása sincs jelen. — Egy másik 11 éves fiú vidéken egy évnél tovább kezeltetett idült gyomorhurut ellen; dyspepsián kívül heves főfájás és csillapíthatlan hányás volt jelen és a beteg tetemesen lefogyott. A fiú, midőn kórházba jött, tüdővészesnek képét adta. A megfigyelés kimutatott szédülést fennálló helyzetben, időnként fellépő igen heves 1—3 napig tartó főfájási rohamokat, láttompulatot mindkét oldali neuritis optica következtében, igen fokozódott térdreflexet és oly járást, melyet atacto-pareticusnak neveznék el. En dagot sejtettem az agyacsban, adtam is neki jodkaliumot, mire 3—4 hét után a hányás teljesen szünetelt, az étvágy ismét helyreállott, tápláltsága feltűnően megjavult és főfájása ritkább és enyhébb lett.
