Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Élettani előzmények

nak. De ha meggondoljuk,, hogy rendes állapotban a gyomor ezen érzékenysége igen csekély, hogy a gyomor sem a hőmérsék, sem ben- nékének,sem saját mozgásának érzetet nem bírja tárgyilagosítani, hogy ezen homályosan is alig érzett ingerek localisatiója alig történik, hogy végre a gyomor csak nagyon heves behatásra s akkor is kizárólag csak a fájdalom közérzetével felel: úgy érzékenységének mindezen sajátságaiban épen ellentétét találjuk azon érzékenységnek melyet agyi és gerinczagyi idegpályák mutatnak; ellenben teljes megegyezést az érzetek azon nemeivel, melyek a zsigerek egész területén sympathikus-rostok által jönnek létre. Én tehát helyes következtetésnek tartom, hogy a Sympathikus a gyomor tulajdonképp vagy legalább fontosabb érző idege, mig a vágus a gyomor csak azon érzeteinek központható vezetője, melyek rendellenes hevességüknél fogva az öntudatig jutnak. E nézet megerősítésre talál az által, hogy minden kísérletező tanúskodása szerint a napíonaton végrehajtott műtétek, kivétel nélkül annak igen jelentékeny fájdalmasságát árulják el, mit a vágusnál nem észleltek.

A gyomor mozgásait természetesen valamely központ, akár önindító, akár visszahajlító, mozgató idegpályákon váltja ki. Kétséget sem szenved, hogy a gyomor emésztési peristaltikája, mely által az etelek az elválasztó gyomorfelülettel ismételve hozatnak érintkezésbe, nem egyéb mint reflex-folyamat, mely a gyomorbennék ingerétől indul ki. Brücke szerint a tápnyának időnkinti kihajtása, a gyomor csuki részén legerősebben kifejlett izomzat által is az ételpépnek a haladó emésztéssel fokozódó savanyúságában találja reflex-ingerét. A kísérleti élettan, mint fennebb említettem, sem a vágust, sem a sympathikust nem igazolta biztosan mint mozgató gyomorideget. Azért a gyomormozgások központjai sincsenek még kimutatva. De azon tény, hogy a gyomorizomzat megfelelő ingerekre reflex-úton egész határozott módon húzódik össze, nem dönthető meg, ha ezen reflex-folyamat pályái nincsenek is földerítve. Azon tény alapján, hogy a kivágott, tehát minden agyi, gerinczagyi és Sympathikus központtól elkülönített gyomor is képes féregszerű mozgásokra, Volk- uann példája után a legtöbb életbuvár azt következteti, hogy magában a gyomorban is kell apró dúczszerű központoknak létezniük, melyek ingerekre ama mozgásokat kiváltják. A szívben és belekben, melyek, mint tudva van, kivágás után szintén mutatnak ily autonom mozgást, ilyen helybeli dúczközpontok ki vannak mutatva; a gyomorban ez még nem sikerült. Ezen feltételezett dúczok jelenléte azt